Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 14 (31. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1632 A másik eleme a javaslatnak a nyugdíj és az aktív munkavégzés együttesének vagy egymás mellett élésének a kérdése. Itt szeretném felhívni arra a figyelmet, ha valaki nem tudná, nem emlékezne rá, vagy nem akarna rá emlékezni, hogy Magyarország az a sajátos ország, ahol a törvényes nyugdíjkorhatár előtt megy el a nyugdíjba menők 94 százaléka, vagyis a kivétel döntő többséggé vált az elmúlt esztendőkben. Egyszerűen nem természetes dolog, hogy a t örvényes nyugdíjkorhatár előtt menjen el az emberek 94 százaléka nyugdíjba, merthogy ilyenek a szabályaink, hogy ezt meg is teszik, ha erre módjuk és lehetőségük van. Én azt gondolom, hogy az a normális ország, a normális gyakorlat, hogy az emberek, amíg d olgoznak, addig meg tudjanak élni a munkajövedelmükből, és amikor már elfáradnak, és elérik a nyugdíjkorhatárt, akkor a befizetett nyugdíjjárulékuk pedig egy biztonságos, kiszámítható nyugdíjaskort jelentsen. Nagyon kevés olyan ország van a világban, ahol ez a kettő összecsúszik, és nem válik el világosan az aktív életszakasz a nyugdíjban töltött életszakasztól. Én azt gondolom, hogy ezt a természetes állapotot illik valamilyen módon helyreállítani. (13.30) Az öregségi nyugdíjkorhatár előtti kedvezmény sokf éle. Van az előrehozott nyugdíj lehetősége, a korengedményes, a korkedvezményes nyugdíjba menetel, a rokkantnyugdíj, amely mindmind az előzetes, tehát a korhatár előtti nyugdíjba menést teszi lehetővé. Miért is vannak ezek a lehetőségek a mi rendszerünkbe n? Lényegében két dologért. Egyrészt azért, mert vagy elfárad az ember, csökken a munkavégző képessége, és már nem tud aktívan dolgozni, ezt az adottságot, kialakult helyzetet kezelik ezek a bizonyos kedvezmények - ez az egyik , vagy pedig olyan környezet e van, hogy nincs munkahelye, de már elért bizonyos szolgálati időt és életkort, és akkor lehetővé tesszük számára, hogy ha nincs munkahely, akkor el tudjon menni nyugdíjba. Vagyis olyan kedvezményekről van szó, amelyek vagy a munkavégző képesség, vagy a m unkahely elvesztését kompenzálják. Miért szabadna olyat tartani a rendszerben, vagy szabade megtartani ezeket a laza szabályozásokat, hogyha végül is 94 százalék elmegy előbb nyugdíjba? Vagyis nem azon múlik az előbb való elmenetel, merthogy elvesztette a munkavégző képességét, vagy nincs munkahely a környéken, hanem ez egy mindenki számára adott lehetőség. Megítélésünk szerint a munkavégzést és a nyugdíjba menetelt az öregségi nyugdíjkorhatár előtt világossá kell tenni, hogy valaki vagy dolgozik, akkor mu nkajövedelmet vesz fel, ha pedig nem tud dolgozni, akkor meg elmegy nyugdíjba. A kettő együtt csak úgy lehetséges, ha a nyugdíját - ha mégis van munkavégző képessége és van munkahelye - a munkavégzés idejére szünetelteti. De természetesen nem akartunk ilye n drasztikus javaslatot tenni. Természetesen a magyar helyzetre, a magyar nyugdíjakra tekintettel olyan javaslatot próbáltunk tenni, amely valamelyest megengedi, de korlátok között tartja a párhuzamosságot. Egyébiránt el tudom képzelni - a különböző megszó lalt javaslatokból , hogy erre az együttlétre találjunk kompromisszumot. Azt gondolom, az éves összeszámítás modellje, amelyet Farkas képviselő úr említett, és az éves minimálbér mint keret kitágítása, amelyet többen említettek, megteremtheti azt a kompro misszumpontot, hogy, mondjuk - és akkor majd nyilván bizottsági módosítóval lehet ezt pontosítani , csak úgy körülbelül, keresve a kompromisszumot, a minimálbér éves keretének másfélszereséig elmenve, de éves keretben számolva lehetne ezt a határt meghúzn i, ameddig ha valaki munkát végez, akkor nem kell felfüggesztenie a nyugdíját. Úgy gondolom, ez egy lehetséges kompromisszum, és találkozik a társadalmi igazságérzettel is. Szinte hetente kapok olyan típusú leveleket, amelyek azt indítványozzák, hogy ebben a kérdésben tegyünk már valamelyest világos rendet. A harmadik dolog, amiről szól ez a törvényjavaslat, arra egyszerű szakzsargonban azt szoktuk mondani, hogy a teljes nettósítás és a teljes valorizáció. Ma ugyanis az a helyzet, hogy aki elmegy nyugdíjba, az utolsó két év fizetését lényegében elveszti, és csak ’88tól számítódik a dolog, és a nettó számítás is csak félig történik meg. Mi most egy teljes nettósítással és teljes valorizációval egy átláthatóbb számítási modellre teszünk javaslatot, amely kéts égtelenül rosszabb, mint a jelenlegi, de lényegesen jobb, mint a jelenleg nyugdíjban lévők nyugdíjának kiszámításakor használt módszer.
