Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH ANDRÁS (Fidesz):
163 szántóföldieké, és azon belül meg nyilván a részleteket a minisztérium egy hón ap alatt ki tudja dolgozni, hogy az működőképes legyen. És ne adjuk föl annak a gondolatát, hogy igen, az önsegélyező biztosítóknak is próbáljunk meg, maguk a termelők által létrehozott szervezeteknek valamiféle jogszabályi keretet biztosítani, ami most je lenleg nincs, mert a kettő így lenne talán egész és ép. Egyben mi ezt az előterjesztést támogatjuk, és bízunk abban, hogy működőképes is lesz, dacára annak, hogy ’96ban, amikor elindítottunk egy hasonló konstrukciót, az sajnos egy év alatt meghalt. S prób áljuk meg végigkövetni - ezt itt valaki ugyancsak fölvetette , hogy a kistermelőhöz hogyan jut el ez a történet, és bizony az FMhivatalokat, a falugazdászokat arra rávenni, hogy ennek minél nagyobb propagandát adjanak, fejtsék ki, juttassuk el ezeket a s zórólapokat minden önkormányzathoz, minden falugazdászhoz, ajánlva étlapszerűen a gazdának. Nem buta ő, ki tudja választani, hogy neki melyik konstrukció a jó, de ha mechanikusan csak annyit lát, hogy ezer forint vagy háromezer forint, vagy kapok, vagy nem , akkor nem lesz neki vonzó. Hangsúlyozzuk ki, hogy ez az alap tényleg az övék, és nem jut annak a sorsára, mint amikor volt itt parlagfűpénz is beajánlva az adófizetők egy százalékából, hogy ez az alap bonthatatlan, egységes, nem elvonható, és más terület re nem irányítható át. Ez a törvényben benne van, csak ezt a szlogen és a propaganda oldaláról is meg kell oldani. Én látom itt a konszenzuskészséget mind a két oldalról, hogy ezeket a módosító indítványokat ha esetleg közösen is benyújtjuk, akkor ez egy k ezelhető és nemcsak hangulatjavító, hanem valóban érdemben segítséget nyújtó törvényi alap lesz ahhoz, hogy a gazdáknak is az ilyen katasztrófaesetekben segítséget tudjon nyújtani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, ké pviselő úr. Két percre megadom a szót Tóth Andrásnak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó, képviselő úr. TÓTH ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Három dologra szeretnék rátérni az eddig elhangzottakkal kapcsolatosan. Egyrészt Kis Zoltántól szerintem számos olyan konstrukciót hallottunk, ami talán, legalábbis megítélésem szerint hatékonyabban működne, mint ez az előterjesztésben szereplő megoldás. Az eddigi képviselői felszólalások majdhogynem kimondták azt, hogy igenis csak azok k apnak ezentúl kárenyhítést a nem biztosítható elemi károkra, akik öngondoskodásra hajlandóak. Ha tényleg ez az álláspontjuk, én azt mondom, akkor mondjuk ki, tegyük bele törvénybe, hogy igen. De amíg ki nem tetszenek mondani azt, hogy csak ilyen konstrukci óban képzelik el a kártérítést, addig igenis lesznek olyanok, akik arra fognak játszani, hogy az állam tényleg más módon is fogja korrigálni a károkat. Akkor tessék kimondani, és tegyük bele a törvénybe, és juttassuk el minden egyes termelőhöz, hogy igen, erre számítson, és akkor vállalják föl nyilván ennek a politikai következményeit is. Ez az egyik megjegyzésem. Az intézményről szó esett, hogy a hivatalra van ez telepítve. Igen ám, de mennyi ennek a költsége? Nem hiszem, hogy ott biztosításra szakosodott emberek dolgoznak feltétlenül abban a hivatalban, rengeteg adminisztrációs költsége van ennek. Hogyan fog a hivatalhoz kerülni ennek az anyagi háttere? Ezt az alapot terheli, vagy pedig más módon, a minisztérium fejezeti költségvetéséből fog odakerülni egy összeg? És egyáltalán tudjuk azt, hogy mi lesz ennek a várható nagyságrendje? A harmadik kérdés a garancia kérdése. Beszélünk itt arról, hogy garantáltan ez a pénz nem fog másra menni. Én meg azt mondom, az igazi garancia az lenne az ágazat számára, hogy amit oda szánunk, az a pénz fel is lesz használva. (20.40)
