Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
1410 ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Járvás Istváné a szó. JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az államtitkár úrnak szeretném azt elmondani, én értem azt, hogy az agráriumban f oglalkoztatottak keresete akár bruttó, akár nettó értékben növekedett 2004hez képest. Ez teljesen így van. (Gőgös Zoltán: Egyhez!) Ez teljesen így van, ez teljesen korrekt. Viszont azt is meg kell látni, hogy a gazdaság más ágazatában lévők keresete is nö vekedett, és az (Gőgös Zoltán: Persze.) agrárgazdasági helyzetről szóló tanácsi jelentés is egyértelműen leírja: bár 2005ben nőttek az agrárjövedelmek, az agrárkeresetek, ismét nőtt az agrárágazatban foglalkoztatottak lemaradása a nemzetgazdaságot jellemz ő színvonaltól. Ez viszont egy szomorú tény, mert azt jelenti, hogy az a 200 ezer vagy esetenként 500 ezer fő, aki az agráriummal foglalkozik, vagy főállásban, vagy kiegészítő tevékenységet folytatva, kevesebbet kap azért a munkáért, amit elvégez az agrári umban. És akkor még nem beszéltünk arról, államtitkár úr, hogy mennyi időt dolgozik az agráriumban valaki. Ott nem 8 óra van, nem is 6, nincs részmunkaidő, ott egész hosszú munkaidők vannak. (Gőgös Zoltán: Amikor szezon van.) Há t, a szezonban, de azért aki az állattenyésztésben dolgozik, és mondjuk, fejni kell, meg a sertéstelepen dolgozni, tudjuk, hogy ezek milyen tevékenységek, az embert, az egészséget azért nem nagyon kíméli ez a terület. És ha ennek ellenére ez az eredmény jö n ki, ez azért elgondolkodtató. Lehet, hogy ebben azért van, még egyszer mondom, annak is szerepe, hogy annak idején, 1946ban a munkaforint arányát hogyan állapították meg a közgazdászok. Ma sem jöttünk még ki ebből a csapdából, ma is benne vagyunk. Kösz önöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : És végül az előre jelentkezettek közül utolsóként Farkas Sándor képviselő úr következik. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi agrárgazdaságról szó ló jelentés néhány olyan pontjára szeretnék csak kitérni, nagyon sok minden elhangzott már a mai nap során, de van egypár dolog, amit úgy gondolom, nem elég többször is elmondani. Szerintem nagyon is rá kell világítani többek között az alábbi kérdésekre. T öbbször elhangzott az, hogy az a termelési szerkezet, ami Magyarországon az utóbbi pár évben kialakult vagy a kényszerhelyzetből fakadt, ma már egyértelműen látszik, hogy olyan torz, amin feltétlenül szükséges változtatni. De kérdezem én, ezt elmondtuk egy , kettő, három, négy, öt, teljesen mindegy, hogy hány éve, nyolc éve vagy kilenc éve, és klasszikus, kézzelfogható változás nem történt. Ezt szomorúnak tartom, ebben kellene most már valóban lépnünk, mert így mindig, minden év őszén csak elmondjuk ezeket a problémákat, és nem tudunk egyik lépéstől a másikig jutni. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy az utóbbi évek kormányzatának ez komoly bűne, hogy ebben nem tudtunk konzekvensen lépni. A másik kérdés többek között az agrárnépesség anyagi helyzete. Járvá s képviselőtársam a felszólalásában hosszan ecsetelte, hogy milyen nehézségek ezek, de aki falun, vidéken, kisvárosban él, netalán a mezőgazdasághoz még valami köze is van, az ezt a példát, úgy gondolom, teljesen másképp érzi át és másképp látja. Személyes en tapasztalva merem önöknek mondani, hogy annak a falun élő mezőgazdasági vállalkozónak vagy vállalkozásnak, teljesen mindegy, hogy melyik kategóriát mondom, az abból származó bérei, jövedelmei messzemessze elmaradnak az akár egy nagyobb városban, de a f ővárosról már ne is beszéljünk, hasonló kvalifikáltság mellett lévő munkavállalóétól. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Évek óta mondjuk ezt a megkülönböztetést, és ebben az ügyben sem tudunk egyik napról a másikra lépni.
