Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója:
15 fájdalmas. És tudom, hogy talán egyszerűbb lett volna mértéket tartani az előző években, mert egy egyenletes növekedés sokkal többet ér minden tekintet ben, nemcsak politikai tekintetben, mint egy gyors nekiindulás, utána nemcsak hogy megállás, hanem vissza is kell venni a tempóból. 2008tól már nem várunk ilyen hatást. Azt reméljük, hogy 2008ra alapvetően kiegyensúlyozottabb viszonyok lesznek, lassan él énkülnek a beruházások, a fejlesztések; 2009től növekednek a jövedelmek, az egészségügyben, az oktatásban bevezetett reformok hatására jelentősen csökkennek, helyenként megszűnnek a közszféra működési zavarai, az állandósult pénzhiány, az abból fakadó zav arok, javul a közszolgáltatások minősége. Hadd álljak meg egy pillanatra itt ezen a ponton, és szóljak pár mondatot újra az ellenzékről! (Halk moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Ugye, emlékeznek: a kampány során azt mondták, hogy nem kell egészségügyi re form. Ha jól hallom, az elmúlt napokban az ellenzék vezére, bár zárt tárgyaláson, a sajtó kizárásával, sőt a jelenlévők figyelmét arra felhíva, hogy ne osszák meg az információt, arról beszélt, hogy kell egészségügyi reform. (12.10) Sőt, arról is beszélt, hogy kell reformalap. Ugye jól emlékeznek, egészen eddig azt mondták, nemcsak hogy nem kell adónövelés, hanem adócsökkentés kell. A reformalap, kérem szépen, maga az adónövelés. A reformalap maga a hamis nyelv, amiről korábban beszéltem. A reformalap egyen lő az adóemeléssel. A kettős beszéd éppen az, amiről korábban beszéltem: mást mondani zárt körben gazdasági vezetőknek, és mást mondani a nyilvánosságnak. Talán nem kell emlékeztetni önöket, hogy én most azért járok politikai Canossát, mert aki ezt teszi, azt veti szememre, hogy mást mondtam a frakciónak és mást nyilvánosan. Azt tudom mondani, éppen ideje annak, hogy befejezzük a kettős beszédet, befejezzük a hamis nyelv használatát, befejezzük, hogy más programunk van a vállalatvezetőknek, más a szegény vi déki választóknak és más a budapesti értelmiségieknek, hogy adóemelés helyett reformalapot mondunk, hogy hol egészségügyi reformot igénylünk, hol pedig azt állítjuk - mondjuk, a pártelnöki vitában a televízió előtt , hogy lássuk be, nem reform kell, hanem több pénz. Szeretném, ha mindenki számára világos lenne, hogy bár vitatható a programunk, és az a dolga a parlamentnek, hogy ezt vitassuk, az a program, amivel az ellenzék előáll, és 1200 milliárd forint többletkiadást javasol, és ennél valamivel több bev ételtől fosztaná meg az államot - ez összesen majdnem 2500 milliárd , az maga a gazdasági, társadalmi csőd politikája. Ettől a hiány 22 százalékra növekszik, az adósság aránya meghaladja a 90 százalékot, a forint több mint 20 százalékot veszít értékéből, és egy euróért már 320 forintot kell fizetni, az infláció meghaladja a 10 százalékot, a GDP nem növekszik, hanem csökken vagy 20 százalékkal, a jövedelmek értékükből legalább 2025 százalékot vesztenek, elvesztjük az európai fejlesztési forrásokat és a mun kahelyek tíz- és százezreit. Készen állok az egyenes beszédre. Csak azt kérem, beszéljen más is egyenesen, hogy mit ajánl, mit javasol az országnak. Az nem ajánlat, hogy majd megbeszéljük, hogy majd konzultáljunk. Akik hatalomra törnek, azoknak kell, hogy legyen programjuk - nem ötletük, hanem programjuk, kiszámolva, megmutatva. Mutassuk meg őket! A kormány megmutatja, még akkor is, ha ez vitatható. A legfontosabbról ugyanakkor még nem beszéltem. Mert ez a vita, ami most itt van előttünk, sokkal többről szó l, mint személyről, programról vagy hazugságról. Arról szól, hogy engedjüke, hogy a parlamenti kisebbség támadást intézzen az alkotmányos rend ellen. Arról, hogy elvitassa a parlament jogát, hogy szabad akaratából megbízást adjon a kormánynak; hogy engedü nke a zsarolásnak, a fenyegetésnek, az utcának. Arról szól a mostani vita, hogy a parlament erőse, hogy megvédje a harmadik Magyar Köztársaságot, hogy szembefordul a fenyegetéssel, vagy gyáván megfutamodik. Ma már nem egyszerűen a miniszterelnök személyé ről szól a vita. Demokraták és az alkotmányos demokrácia ellenfelei állnak egymással szemben. A cél világos, elvitatni a parlamenti
