Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BEDŐ TAMÁS (MSZP):
1388 veszteségesek - akkor visszatérek arra, amivel kezdtem is , a támogatásoknak volt köszönhető, tehát a támogatásokat igenis igénybe ke ll venni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megköszönve megértésüket, most a tízperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Bedő Tamás képviselő úrnak, MSZP. BEDŐ TAMÁS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Á llamtitkár Úr! Elhallgatva itt a vitát, szerintem most már csak egy szó jelentése körüli vita volt a kétpercesek döntő részében. És itt Demendi képviselő úrhoz csatlakoznék, hiszen azt mi mindannyian tudjuk, akik az agráriumban érintettek vagyunk, hogy ez úgy támogatás, hogy egyben jövedelemkiegészítés, pontosan azon célok miatt, amelyek itt elhangzottak: egyrészt a fogyasztói árak kordában tartása, másrészt pedig a vidéken maradás elősegítése ügyében. Tehát ha mi erre eddig jobb szót nem tudtunk kitalálni, mint támogatás, ami egyébként az angol szubvencióból származik, akkor gyakorlatilag használjuk ezt, de ez a vidéki emberek, az ebből élők jövedelemkiegészítése. Az elhangzott vitában, ha egy kicsit lefosztanánk a politikát, és tényleg maradnánk a 2005. év i agrárgazdasági jelentésnél, akkor azért alapvetően azt mondom, hogy a pozitív folyamatok többen vannak, tehát túlsúlyba kerültek. Ezt azért a számok alátámasztják. Valóban én voltam az, aki - ha már mezőgazdaságról beszélünk - az almát az almával, körtét a körtével összehasonlítást alkalmaztam, mert valóban az a táblázat, amikor például a zárszámadási vita volt, és a 2004. évi és a 2005. évi teljesítéseket hasonlítottuk össze, abban valóban óriási különbség volt, hiszen a 155,9 milliárdot 409,2 milliárd f orinttal összehasonlítani legalábbis túlzó, és nagy aránytalanságokra mutathatna. De hogyha a Jakab úr által említett módosított előirányzatot nézzük 2004ben és ugyanezt 2005ben, akkor ez a különbség 90 milliárd forint; ha a 2005. évi eredeti előirányzat ot és a teljesítést nézzük, akkor is több mint 80 milliárd forint. Tehát ezek azok a többletkifizetések, amelyek egyes állítások szerint a korábbi években hiányoztak, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a támogatások rendszere miatt - és itt nemcsak a top up m eg a SAPStámogatásokat mondom, hanem az AVOP- és SAPARDkifizetéseket is - ezek egy jelentős része 2004ben el lett bírálva, erre előirányzatot képeztek, de 2005ben vagy adott esetben 2006ban lesz kifizetve. Tehát ezek is, úgy gondolom, mindenképp fonto s számadatok. Igazából valóban az a szám lesz szerintem majd a döntő, ami a 2006os teljesítést fogja mutatni, hiszen ha az is 400 milliárd forint fölötti kifizetést fog jelenteni, az azt jelenti, hogy a korábbi évek áthúzódó kifizetéseinek jelentős részét úgymond ledolgozta az előirányzat, tehát innentől lehet majd tényszámokról beszélni. Egy biztos: hogyha a 2005. évi agrárgazdasági jelentést nézzük és abban a számszaki adatokat - mert akkor próbáljunk meg a tényeknél maradni , akkor azért nagyon sok oly an pozitívum van, ami a korábbi évekhez képest pozitívum. Természetesen lehet 2001es árakat 2005tel összehasonlítani, 2004et is lehetne 2006tal, hiszen ebben az évben jelentősebb árak voltak, azt is lehet, hogy mennyi volt a GDP arányában a mezőgazdasá g teljesítése, de pont Kis Zoltán képviselő úr volt az, aki ennek az aránynak az alakulására is felhívta a figyelmet. Összességében azt lehet mondani, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítőképessége még azért nem érte le a csúcsot, ha az európai uniós ország okhoz nézzük, ahol olyan 25 százalék között van a GDP arányában, ez a 3 százalék egy középérték; valóban, ha az agrobizniszhez nézzük, akkor viszont azt is lehet mondani, hogy talán ez a GDPhez mért 3 százalék alacsonynak tűnik, de az agrobiznisz egészéb en ez a 1213 százalék azért egy jelentős tétel. És ha még ehhez azt is hozzátesszük, hogy a munkaegységek alapján még mindig több mint 500 ezer embernek ad az ágazat munkát, akkor emellett azért nem lehet szó nélkül elmenni.
