Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
1351 biztosított lakásokban. Kiemelkedő eredményeket érnek el a foglalkoztatásban, több szinten is megpróbálják biztosítani azokat a feltételeket, mint ép társaiknak. Elsősorban a szolgáltatásban próbálnak széles teret nyit ni, mert azt vallják: az integráció a munkában is fontos. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek mellett azt tapasztalják, hogy az értelmileg akadályozott felnőttek munkarehabilitációja minden eddigi törekvés ellenére is diszkriminálja a munkavállaló t. Alacsony a munkarehabilitációs díj, és azok a jogok sem illetik meg őket, mint enyhébben sérült társaikat. Ezek között említik meg a munkaidőkorlátot, és azt semmiképp nem tudják elfogadni, hogy az értelmileg akadályozott felnőtteknek nem jár szabadság, sem táppénz, sem betegszabadság. Elgondolkodtató az is, hogy velük miért csak egy évre lehet megállapodást kötni. Azt elfogadják, hogy évente felülvizsgálat van, de tudják azt is, hogy egy súlyosan sérült ember állapota viszonylag állandó. Tisztelt Ország gyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 46 fiatalt és felnőttet, a 30 gyermeket és családtagjaikat a törvényben meghatározott szakmai létszámmal gondozó intézmény minden eddigi eredménye és nemes törekvése azt is igazolja, hogy szükség van az egyenlő bánásmódró l, az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítására. Elnök úr, köszönöm a szólás lehetőségét. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportja részéről Mátrai Márta képviselő asszony előre bejelentet t felszólalása következik. Öné a szó, képviselő asszony. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány benyújtotta a T/1096. számú törvényjavaslatát az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, am ely törvényjavaslat a 2003. évi CXXV. törvényt módosítja. A kormány az előző parlamenti ciklusban benyújtott egy módosító javaslatot T/18902. szám alatt, amelyet a köztársasági elnök úr az elfogadást követően megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek. A 2006 októberében benyújtott módosítás tekintetében az általános és a részletes indokolásra szeretnék kitérni elsősorban a felszólalásom során. Az általános indokolásban a törvényjavaslat kifejti, hogy a szövegkörnyezet nagy részben megegyezik a köztársa sági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, majd a kormány által visszavont törvényjavaslattal. A (3) bekezdésben az indokolás az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet emeli ki, hangsúlyozza, hogy jelenleg a testületet kormányrendelet statuálja, kieme li továbbá, hogy a szabályozást uniós és számos civil kritika érte. Itt a számos civil kritikát szeretném kiemelni, amelynek a kifejtése mindeddig sajnálatos módon elmaradt. Feltételezhető, hogy a kritika nem arra irányult, hogy a tanácsadó testületet korm ányrendelet statuálja, hiszen a testületnek a kormányzattól független civil elemet kell megjelenítenie az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében. Ha az ember tovább olvassa az általános indokolást a (3) bekezdésben, rájön arra, hogy mit is akar a törvén yalkotó. Az előterjesztő leírja, hogy a testület tagjai érdemi közhatalmi jogosítvánnyal nem rendelkeznek, illetve tiszteletdíjban nem részesülnek. Ezért látja az előterjesztő megalapozottnak azt, hogy e civil tanácsadó testületet törvényi szintre kell eme lni, illetve törvényi szinten statuálják. Tisztelt Országgyűlés! Ha ez így van, akkor az emberben számtalan kérdés vetődik fel. Attól, hogy a törvény statuálja az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet, a kormányzattól független lesze? Hogyan lesz képes a kormányzattól független civil elemet megjeleníteni az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében? Ez a kérdés azért is vetődik fel ilyen összetetten, mert ha valaki figyelmesen elolvassa a 2003. évi CXXV. törvényt és annak a 13. § (1) bekezdését, valamint a 14. § (3) bekezdését, akkor rájön arra, hogy a törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését országos hatáskörű közigazgatási szerv, a hatóság ellenőrzi, majd a
