Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÓTH GYULA (MSZP):
1350 Öné a szó, képviselő úr. TÓTH GYULA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mivel a törvényjavaslat nagy részben megegyezik az előző parlamen ti ciklusban a kormány által benyújtott, az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény szövegével, az akkori általános vitában elmondo tt véleményemet nem kívánom ismételni. De természetesen egyetértek a pontosabb megfogalmazásokkal, az Unió és számos civil szervezet azon kritikájával, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület törvényi szinten kerüljön rögzítésre. Ahhoz, tisztelt képvis előtársaim, hogy mindnyájan egy igazságosabb, emberibb világban élhessünk, igazságosabb és emberibb törvényeket hozhassunk, azt gondolom, elfogadhatjuk Gandhi szavait: “Légy te magad az a változás, amit szeretnél a világban.” Amikor az egyenlő bánásmódhoz való jogról az Országgyűlés törvényt alkot, vagy ahogy most teszi, módosít, akkor arra törekszik, hogy világosan meghatározza a jogosultak körét, a jog pontos tartalmát, és megfelelő szabályokat alkot a jog megsértőivel szemben igénybe vehető eszközökről. A társadalomban meglévő esélykülönbségek megszüntetése ezzel szemben nem elsősorban jogalkotási kérdés, mivelhogy az esélyegyenlőség nem jog, amelynek megsértőjével szemben fel lehet lépni, hanem társadalmi cél, amely konkrét, elsősorban állami programok v égrehajtásával érhető el. (11.50) A társadalom közös felelőssége az, hogy a meglévő hátrányok az állami és a civil szférát egyaránt megmozgató munkával csökkenthetők legyenek. Az európai uniós felzárkózásnak is feltétele, hogy az állampolgárok, köztük a fo gyatékossággal élő emberek számára megteremtődjön az esélyegyenlőség a társadalmi élet minden színterén, a fizikai és kulturális környezetben, a lakhatási és közlekedési eszközök használata, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és munkaalk almak, a kulturális és társadalmi élet, a sport és a szórakozás területén is. A fogyatékossággal élő emberek számára megszervezendő hatékony ellátórendszer kialakításához szükség van helyi, kistérségi, regionális szinten szerveződő civil szervezetekre, ame lyek a klasszikus érdekvédelmi feladatok ellátása mellett aktívan szerepet vállalnak az államtól átvállalt közfeladatok megvalósításában, valamint együttműködő partnerei kívánnak lenni az e területen dolgozó valamennyi állami és nem állami szereplőnek. Biz tosítani kell az esélyegyenlőséget az intézményes ellátások szolgáltató jellegének erősítésével, az intézmények kiépítésével, illetve a lakókörnyezeti és integrált formában történő ellátás szervezésével és erősítésével. Szavak, szavak, óhajok? De hát mit m utat a valóság? Vane olyan intézmény, amely szemléletben, szolgáltatásban, személyi feltételekben és mára már tárgyi feltételekben is biztosítani tudja az előbb felsorolt vágyak megvalósítását? Örömömre szolgál, hogy választókerületemben a dombóvári Remén ység napközi otthon ilyen, vagy pontosítok: ez a napközi otthon is ilyen. Az otthon többcélú intézmény, amely szociális és oktatási feladatokat lát el, a fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok és felnőttek nappali intézménye. A gyermekek számára 5 éves k orig biztosított a korai gondozás, mint ahogyan 5 éves kor felett fejlesztő felkészítéssel a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek oktatása, felnőttek körében pedig a komplex rehabilitáció. Az utóbbiak esetében fontosnak tartják a foglalkoztatási rehabili tációt intézményen belüli foglalkoztatással, éppígy a fejlesztő felkészítő foglalkoztatást 467 órában és természetesen a munkarehabilitációt. Képzési, átképzési rehabilitáció keretében OKJs tanfolyamokat és betanító képzéseket szerveznek, ennek egyik fo rmája a “Lépj előre” képzésben való részvétel. A mentális rehabilitációban kiemelkedő szerepet szánnak az egyéni fejlesztési terv alapján végzett egyéni és csoportos terápiának. A szociális rehabilitációban - szem előtt tartva az egyéni igényeket - segítik az önálló életvezetést a város által
