Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
1305 hogy bocsánat, nin csen csak 250 vagy 200 forintom. Szóval, ezek is borzasztó feloldhatatlan helyzetek. Nyilvánvaló, ha kimegyek egy beteghez, és ott megvizsgálom, és ennek semmi papírmunkája nincs, mert a recepten azért vissza lehet keresni, hogy ott voltam, vagy dokumentác ión; nyilvánvalóan vizitdíj nélkül is ugyanúgy el fogom látni. De egy idő után ezeket a dolgokat majd azért vissza lehet keresni, tehát ez egy érdekes dolog lesz, hogy előbbutóbb valóban nemcsak az intézmény, hanem esetleg az orvos is rákényszerül arra, h ogy mintegy ő fizesse be a vizitdíjat, hogy ebből valamilyen adminisztrációs vagy, ne adj' isten, APEHprobléma ne legyen, mert jön az APEH, és azt mondja, drága doktor uram, maga azt mondja, hogy nem kapott vizitdíjat, és persze ezt azért mondja, mert zse bre tette. Majd nekem magyarázni kell, hogy én ezt azért nem fogadtam el, mert tudom, hogy attól az embertől nem lehet elfogadni. Tehát ezek ilyen lelkiismereti problémát is fölvetnek, azzal együtt, hogy természetesen más vetületei is vannak ennek a kérdés körnek. Ugyanígy fel lehetne vetni, és ez egy MDFes javaslat volt, hogy nem csak a szociális helyzet... - habár a betegség és a szociális helyzet az aztán nagyon összefügg, mert betegség miatt nagyon le lehet csúszni a szociális problémák mélységes szintj ére, de vannak olyan betegségek, és itt elsősorban a tumoros betegekre gondolok, akiknek egyfajta olyan egészségi állapota van, és a társadalmi megítélésük is olyan, hogy ha talán őnáluk ezt a fajta mentességet valamilyen formában el tudnánk képzelni, nem hinném, hogy nagyon sokan ezt megvetéssel fogadnák. És talán még egy kategóriát említhetnék, habár lehetne a gyevi bíróig végigmenni, tehát hogy most már mindenki fizet, kivéve a gyevi bírót, és elnézést kérek, mindenféle mentességemet felhasználva, tehát itt nyugodtan ötletelhetek már éjfél után, tehát nálam a gyerekek azért 14 évig beletartoznak. Tehát megmondom őszintén, én a vizitdíjmentességet 14 éves korig gondolnám. Letelt az idő, majd nyomok egy következő kétpercest, és folytatom. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő Úr! Tegye meg azt a gombnyomást, mert már nincs senki, aki megszólalna - de csak egyet, ha kérhetem. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Reform és törvénytervezet. Persze, azt lehetne mondani, hogy különböző ötletekkel jöttem, hogy mit lehetne még ezen kívül csinálni. Nyilvánvaló, be kell látni azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a helyzet nehéz, és ezt is el kell tudni adni egy képviselőnek, egy kormánypárti képviselőnek, ezért va gyunk itt. Tehát nagyon könnyű dolog volna mindig csak adni, több nyugdíjat, meg még olcsóbb egészségügyi ellátást, meg még több fizetést. Mi az, amit lehetne tenni? Higgye el, miniszter úr, és higgyék el, képviselőtársaim, ha a betegeknek fel tudnánk muta tni valami pluszt, és én elismerem, hogy ebben a törvényjavaslatban sok minden olyan dolog van, amiből lesz plusz, de ha már a háziorvosi rendszernél és vizitdíjnál tartunk, ha a háziorvosi ellátásban egy kicsivel több forrás lenne, és kevesebb beteget kel lene ellátni, és azokban a kompetenciákban előre tudnánk lépni, amivel egy képzett háziorvos rendelkezik, akkor rengeteg kórházi vagy szakrendelői ellátást tudnánk kiváltani. Az más kérdés, hogy ez is a reform első lépésénél egyfajta beruházást igényel. Te hát nyilván voltak itt már különböző matematikai műveletek, tehát el tudom képzelni azt, hogy egy egység háziorvosi beruházással, amire most megint nincsen pénz - egyébként ez borzasztó a magyar egészségügyben meg az oktatásban, hogy mindig akkor csinálunk reformot, amikor már alig van pénz , tehát egy egység beruházással, majdnem biztos vagyok benne, hogy, mondjuk, tíz egység kórházi ellátást lehetne rövid vagy középtávon kiváltani, nem beszélve azokról a relációkról, ebbe már beletartozna a prevenció vag y az egészségnevelés, amikor az egészségügyi ellátórendszerrel szemben nemcsak háziorvosi szinten, hanem szakrendelői szinten vagy kórházi szinten is közép-
