Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
1303 Tudomásul kell vennünk, hogy ezt a dolgot nem tudjuk megváltoztatni, de legalább azt kérem, hogy arra, ami a nyilvánvaló esélyegyenlőséget fokozza a törvényben, ami irreális, ami nehezen bevezethető, próbáljunk meg reális lehetőségeket kínálni, akár a törvényen keresztül is. Hangsúlyozom, hogy ilyen a területi egyenlőtlenség. Az egészségügyi bizottságban minden szocialista és szabad demokrata képviselőtársamnak az volt a határozott véleménye, hogy ezt el kell tüntetni. De ha a törvény ez t nem tünteti el, hanem fokozza, akkor meg kell tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ezek ne valósuljanak meg ebben a formában. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még egy jelentkezőt látok a monitoron. Garai István Levente képviselő úr következik. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy normál hozzászólásra vetemedek, de annyi kétperces volt, hogy eddig nem kerültem sorra. ELNÖK (Harrach Péter) : Nem kötelező kihasználni a tíz percet. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Majd meglátjuk a végén. Engedjenek meg egykét szót azzal kapcsolatban, hogy az előző alkalommal, amikor már az általános vitáról volt szó, de a mai nap is elhangzott, hogy a beutalással és a fekvőbetegintézeti szakellátással kapcsolatban bűvszó volt a legközelebbi egészségügyi intézmény. Én bogarászom ezt a törvényjavaslatot, de nem a “legközelebbi”, hanem a “progresszivitás” szót olvasom benne. A legközelebbivel maximálisan nem értek egyet, a progresszivitással viszont egyetértek. Ez azt jelenti - ezt annak mondom, aki éjjel véletlenül hallgatja a rádiót , hogy a beteg az egészségi állapotának vagy betegségkárosodásának megfelelő szintű egészségügyi ellátásban kell hogy rész esüljön. Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat ezt garantálja, és így természetesen tudom támogatni. Minden hasonlat sántít, de hadd mondjak az én életemből egy félegyházi hasonlatot. Félegyházán van egy kis gyöngyszem városi kórház, amit az életünk árán sem adnánk és védelmezünk, van egy nagyszerű kardiológiai részleg, de biztos vagyok benne, hogy egy esetleges bonyolultabb beavatkozást vagy egy stent elhelyezését már a miniszter úr által beígért, Kecskeméten valamikor beinduló hemodinamikai laboratóriumban f ognak elvégezni, egy még bonyolultabb dolgot pedig majd megcsinálnak Szegeden a klinikán. Közelebb van Nagykőrös vagy Kiskunhalas, de ez nem erről szól. A törvényjavaslatnak ez a része egyfajta progresszivitásról szól, ami a betegek érdekeit szolgálja és m egvédhető. Ezt azért mondtam el, mert az előző általánosvitanap óta eltelt egy kis idő - én is gyakorló orvos vagyok , és ez keresztülment a médián. Ellenzéki képviselőtársaim azt állították, ez azt jelenti, hogy a legközelebbi kórház és egészségügyi int ézmény, ezért a betegeim egy része negatív visszajelzéssel élt. Azt hiszem, ilyen szempontból érdemes az embereket megnyugtatni, hogy az egészségügyi kormányzat a megfelelő szintet igénylő egészségügyi ellátást biztosítani fogja a betegeknek, ugyanakkor az t a fajta betegáramlást vagy kóborlást, ami egészségügyi szempontból nem indokolt, és talán a világ leggazdagabb országai sem tudnák finanszírozni, azt nem tudjuk felvállalni. Úgy gondolom, ezért korrekt az előterjesztés, és korrekt a törvényjavaslatnak e z a része. Szeretnék pár szót szólni a vizitdíjról is. Megmondom őszintén, mint gyakorló orvos én is eléggé ambivalensen érzek ezzel az intézményrendszerrel kapcsolatosan. Hadd mondjak erről egykét őszinte szót! A vizitdíj megfogalmazása és esetleges beve zetése igazából az emberorvosi vagy állatorvosi ló esete, ami tükrözi mindazokat az ellentmondásokat vagy legalábbis azok egy jelentős részét, ami a magyar egészségügyben tetten érhető. Ilyen a krónikus forráshiány. Most persze mondhatnánk azt, hogy a 30 m illiárd forint egy virtuális összeg, mert - ahogy képviselőtársaim
