Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP):
1289 reformmal kapcsolatos módosításának az a fő célja, hogy Magyarországon minél többen, minél tovább és minél jobban, egészségesebben élhessünk. A törvényjavaslat által, ha azt elfogadja a tisztelt Ház, bevezetésre kerül a vizitdíj és a kórházi napid íjfizetési kötelezettség. Én most a javaslatban érintett vizitdíj kapcsán az egészségügy egyik általános társadalmi vetületéről, a hálapénzről szeretnék néhány gondolatot elmondani, kiemelve azt, hogy a bevezetendő rendelkezések megértéséhez és elfogadásá hoz egyfajta szemléletváltozásra van szükség a magyar társadalomban, mert az egészségügyben végrehajtandó reformokhoz a betegek, de az egészségügyben tevékenykedők szemléletváltozása is elengedhetetlenül szükséges volna. Jelenleg az egészségügyi szolgáltat ásokért a többség Magyarországon kétszer fizet. Fizetjük tisztán és legálisan a járulékokat, ahogyan kell, és fizetünk illegálisan a hálapénzzel, ahogy nem kellene, miközben tudjuk, hogy a hálapénz igazságtalan, és mondjuk róla, hogy erkölcstelen. Miniszte r úr, minden adandó alkalommal, amikor lehetősége van rá, elmondja, hogy a kormány elszánt abban, hogy a hálapénzrendszert megszüntesse, és teszi ezt részben azzal, hogy legális bevétellé alakítja. A legális bevétellé, ha úgy tetszik, önrésszé alakítás esz köze a vizitdíj. Azt gondoljuk és reméljük, hogy általa visszaszorul és megszűnik a hálapénzrendszert működtető helyzetek nagy része. Az orvosi hálapénz a legjobb tudomásom szerint csak a magyar nyelvben kötődik a “hála” szóhoz. Hogy mennyire mélyen gyöker et vert a társadalomban, azt az elmúlt évtizedekben ez a szókapcsolat mutatja, hogy más szakmák viszonylatában gyakorlatilag nem használjuk ezt a kifejezést, kizárólag csak az egészségügyet érintően. Persze mindenki tudja, hogy az orvosbeteg kapcsolatban nem igazán a hála kifejeződését jelenti, hanem egy sajátos önrész fizetését. Valójában ezt fejezi ki az évszázadok óta használt kifejezés, a paraszolvencia, maga a szó mellékes fizetést jelent. Az évtizedek során a hálapénz fizetésének egy sajátos rituáléj a alakult ki a magyar társadalomban. Ez nem egyértelmű, de azért szokásjog alapján a betegek és hozzátartozóik jól eligazodnak ennek a szokásnak a sűrűjében. Tudjuk, megtanultuk, hogy a komolyabb és bonyolultabb beavatkozásért többet kell fizetni. Tudjuk, hogy magasabb rangú orvosnak többet kell a borítékába tenni, és tudjuk, hogy vannak helyek, ahol egyáltalán nincs szükség ilyesmire, például a labor- vagy a röntgenvizsgálat során. Nem is kellenek a felmérések ahhoz, hogy lássuk, mert tudjuk magunktól is, hogy Magyarországon szinte minden beteg úgy gondolja, hálapénzt kell adni azért, hogy megfelelő szolgáltatásban részesülhessen. Sokat hallhattuk, hogy évente 80100 milliárd forintot tesz ki a hálapénz, legalábbis ekkorára becsülik a nagyságrendet, mégis s okan az egészségügy ingyenességéről beszélnek. A közvélemény szükséges rossznak fogja fel a hálapénz létét, s nem igazán tekinti korrupciónak. A társadalom egyszerűen hozzászokott ahhoz, hogy a beteg vagy a hozzátartozója feketén, borítékban fizet, holott tudja, hogy ezzel ez az összeg egyszerűen eltűnik az adózás elől. A beteg azért ad borítékot, mert fél, ha nem ad, valamilyen hátrányt szenved. Adott helyzetében a beteg vagy a hozzátartozója nem vizsgál általános etikai, morális kérdéseket, és természetes en nem izgatja a feketegazdaság sem. (23.00) Ha e súlyos problémákat látjuk, és tenni akarunk ellene, akkor minden lehetséges eszközt meg kell ragadni azért, hogy a hálapénz szokásjogát visszaszorítsuk és megszüntessük a magyar egészségügyben. Ezt a szándé kot reményeim szerint erősíti ez a reformjavaslat. Ezért támogatandó elgondolás a vizitdíj bevezetése. Amikor az egészségüggyel kapcsolatban a társadalom szemléletváltozásának szükségességére utaltam, az egészségügy ingyenességének kérdésére is gondoltam. Hasonlóképpen van jelen a társadalom egy részében az a - talán mondhatom elképesztőnek is - szemlélet, hogy a beteg nem tekinti biztosításnak a tbrendszert. Vannak, akik úgy vélik, a műtét, a táppénz, a gyógyszer egyszerűen csak van, mindenkinek jár. Szer intük az állam ne követelőzzön tajkártyával, adókkal,
