Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1242 alapján, amiket az Európai Unió meghatározott, menjünk végig tételesen, és úgy adjunk egzakt választ a felvetődő kérdésekre. Két szempontból nagyon érdekes ez a jelentés. Az egyik: az Európai Unió azt kéri a tagállamaitól, hogy törvényi szabályozással biztosítsák a nyugdíjak fenntartható ságát, a másik: hogy biztosítsák a nyugdíjak finanszírozhatóságát. S van egy harmadik dolog is, amit általában el szoktak felejteni - mert valóban ez a kettő a leghangsúlyosabb , azt is kéri az Európai Unió - mert nincs egységes nyugdíjrendszer az Európai Unióban , hogy legyen a nyugdíjrendszer rugalmas, tartalmazzon rugalmassági elemeket, hogy ha új kihívás érkezik a nyugdíjrendszerrel szemben, akkor a döntéshozók a lehető legrugalmasabban, legpraktikusabban tudjanak erre reagálni, és az új kihívásokhoz hozzá tudják igazítani az adandó válaszokat. Kedves Képviselőtársaim! Elhangzott a nyugdíjalappal kapcsolatosan - Simon Gábor képviselőtársam is említette , hogy a járulékbevételek már régóta nem finanszírozzák a mindenkori kifizetéseket. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert abban az esetben, ha a járulékbevételek közel kétharmadában képesek finanszírozni a mindenkori kifizetéseket, akkor az államháztartás rendszeréből kell kiegészíteni azokat. Ez nemcsak abból adódik, hogy kevés járulékot szednek be általában, hanem abból is, hogy nagyon sokan igyekeznek a járulékfizetési kötelezettségüket nem teljesíteni, valamint abból is, hogy kevesebb a munkavállaló, mint amennyi ildomos lenne ahhoz, hogy a járulékból egy az egyben finanszírozni lehessen a nyug díjrendszert. Kérem képviselőtársaimat, hogy közös gondolkodásunkban fogadjanak el egy szempontot, amit néhány nagyon rövid mondatban szeretnék megfogalmazni. Amikor az említett európai jelentést készítettük, demográfusokkal és statisztikusokkal elvégeztük azt a korfaelőrevetítést, amellyel nekünk a következő tízhúszötven évben dolgoznunk kell. Ebből világosan látszik, tizenöthúsz év múlva azzal kell számolnunk, hogy radikálisan le fog csökkenni a 2529 éves korcsoportban a nők aránya, a 3034 éves korc soportban a nők aránya, a 3034 éves korcsoportban a férfiak aránya, a 4549 éves korcsoportban a férfiak aránya. Mit jelent ez a nyugdíjrendszerre nézve? Mit jelent az állami kiadások finanszírozhatóságára nézve? Azt, hogy a népességszám le fog csökkenni Magyarországon. Bármilyen intézkedést is hozna most a kormány, akkor sem tudna ezen a helyzeten radikálisan változtatni, mert a tíztizenkét évvel ezelőtt meg nem született kislány nemcsak hogy nem fog tíz év múlva gyermeket szülni, de nem lesz munkavállal ó, adófizető és járulékfizető sem, mert nem született meg tíztizenkét évvel ezelőtt. Milyen problémát vet ez fel? Azt a problémát, hogy a 25 és 35 év közötti korcsoportokban a nők száma, a 25 és 39 év közötti korcsoportokban a férfiak száma le fog csökken ni az elkövetkező évtizedekben, s ez azt is jelenti, kedves képviselőtársaim, hogy a társadalomnak az a derékhada fog lecsökkenni, amelynek járulékot és adót kell fizetnie, mégpedig akkor, amikor a 6569 és a 7074 éves korcsoportban a férfiak száma, a 7074 és a 7579 éves korcsoportban a nők száma közel háromszorosára fog emelkedni egy húszhuszonöt éves intervallumban. Tehát a most meghozott döntéseinknek olyan hatása is van, hogy mi fog történni, s nemcsak a magyar társadalomban, hanem a magyar nyugdíjbiztosítási rendszerben tizenöthúszhuszonöt év múlva. (19.00) Az államtitkár úr is említette a nyugdíjazáskor várható élettartam növekedését, de ezzel kapcsolatosan egy dolgot mindenképp meg kell említeni. Azt, amit említett államtitkár úr is, az aktivit ási rátát, de ebből a demográfiai helyzetből, amelyet az előbb én fölvázoltam, nagyon fontos megfigyelni azt a függőségi rátát, amely a korcsoportok eltolódása miatt teherként a magyar társadalomra rá fog hárulni. Egyébként általában az Európai Unió tagáll amaira ez rá fog hárulni, sőt vannak olyan országok, amelyeket jobban sújt majd ez az eltolódott ráta, mint Magyarországot, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak nem kellene ezzel komolyan foglalkozni. Szeretném megemlíteni, az expozéban is elhangzot t, ámde itt mégiscsak a közös gondolkodás irányában kell, hogy ez alapján a Ház állást foglaljon. Ez pedig arról szól, amit államtitkár úr a nyugdíjmegállapításról a valorizáció kapcsán elmondott volt. Nagyonnagyon fontos kérdésről van
