Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1243 szó, bár azt gondo lom, hogy nagyon sokan nem is értik ennek a lényegét. Megpróbálom egyszerű szavakkal megfogalmazni. Bizonyára képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy az elmúlt év őszén vagy telén, karácsony előtt szavaztunk az ötéves nyugdíjkorrekciós programról. Az ötéves nyugdíjkorrekciós programot azért kellett megalkotnunk, mert abban volt egy olyan elem, amely 680 ezer embert érint. Gondoljanak csak bele! Magyarországon összesen 3,1 millió ember van, aki nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást kap, vagy valamilyen hátrama radotti nyugellátásban részesül. Nagyon nagy szám. Ez még akkor is nagyon nagy szám, ha nem ennyi nyugdíjas van, merthogy nem minden idős ember nyugdíjas, ezt bizonyára képviselőtársaim tudják, és nem mindenki öreg, aki nyugdíjat kap. Következésképpen ebbe n a rendszerben a 3,1 millió főből közel 700 ezer, 680 ezer olyan ember van, akinek 1987. december 31e előtt állapították meg a nyugdíját, és arra kényszerültünk, minthogy az évek előrehaladtával ezek a nyugdíjak elértéktelenedtek, úgy értéktelenedtek el, hogy minél tovább élt vagy él valaki, akinek 1987 előtt állapították meg a nyugdíját, ez az olló egyre inkább kinyílott a később megállapított nyugdíjakhoz képest, amelyeket már a jövedelmekhez és az inflációhoz igazított nyugdíjak megállapítása eredménye zett. Ennek azért van jelentősége, mert a most megállapított nyugdíjaknál, ahogy említette is államtitkár úr, bizony, nem mondom, hogy ez nagyon sok, ez a 80 százalék körüli, ámde mégiscsak egy jó nyugdíj, és van azoknak a nyugdíja, akiknek 606264 százal ék körüli színvonalon kerül megállapításra a nyugdíja. Abba gondoljanak bele, hogy az idő előrehaladtával ezek a 6264 százalékos szinten megállapított nyugdíjak ugyanúgy el fognak értéktelenedni, mint a '87 előtt megállapított nyugdíjak. Tehát ilyen jogsz abályok meghozatalára azért van szükség, hogy stabil, kiszámítható, a kormányzat által is finanszírozható és az emberek által tervezhető jövőképet és jogszabályi stabilitást tudjunk biztosítani. Ebből adódóan pedig arra is szükség van, úgy kell gondolkodnu nk, hogy ilyen korrekciókra 4, 5, 10 évenként ne legyen szükség, mert akkor mindig elő kell lépni valamilyen korrekciós programmal, mert az alrendszerből származó problémákat generálisan nem orvosoltuk, következésképpen mindig toldozgatnifoldozgatni kell rajta. Ugyanilyen problémával néztünk szembe, több mint 700 ezer embert, 720 ezer embert érint, a nyugdíjasok maguk között úgy hívják, hogy a rossz évben megállapított nyugdíjak problémája. Ez pedig a '91 és '96 között megállapított nyugdíjakra vonatkozott . Amikor szembesültünk ezzel a hatalmas problémával, akkor láttuk, hogy egyszerűen finanszírozhatatlan egy lépésben, ezért döntöttünk úgy a múlt évben, hogy két lépésben kell a rossz évben megállapított nyugdíjak korrekcióját is végrehajtani, mert több min t 38 milliárd forintra lett volna szükség ahhoz, hogy egy lépésben javítsunk a helyzeten, és ezt is el kellett húzni, hogy közel félmillió embernek egy következő évben kell ezt a korrekciót megtenni. Ha tehát egyszer és mindenkorra ilyen jogszabályi környe zetet és ilyen stabilitást tudunk teremteni, akkor a későbbiek folyamán sem az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatására, sem az úgynevezett rossz évben megállapított nyugdíjak korrekciójára nem lesz szükség, mert ez kiszámítható, tervezhető, az államházta rtásnak ugyanúgy, mint az érintett munkavállalónak tervezhető jövőképet tud biztosítani. Befejezésképpen, ezt már tényleg csak a margó szélén fogalmazom meg, hogy a korcentrum megemelése nem egyenlő a nyugdíjkorhatár emelésével. Ezt csak azért emlí tem, mert van, aki ezt néha keveri. A másik pedig az, hogy ez az intézkedés, ha tartalmaz is reformértékű lépéseket, ezt még véletlenül se kezelje senki úgy, hogy ez maga a nyugdíjreform, hiszen a nyugdíjreform előkészítése folyik a tárcánál tudomásunk sze rint, azt hiszem, mindenki számára köztudott. Ennek a koordinációját a miniszter úr végzi, és amikor helyzet lesz, nyilvánvalóan ide fog jönni az Országgyűlés elé, a parlamenti bizottságok elé, a társadalmi vitára bocsátásnál az érdekegyeztetés elé. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem a nyugdíjreform, amiről most beszélünk. Képviselőtársaim, elnök úr, nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. Abban bízom, hogy az általános vita további részében, illetve majd a részletes vitáb an körülbelül abban a koordinátarendszerben tudunk tovább vitatkozni, amit államtitkár úr elmondott, a
