Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1220 gazdaság privatizált, önjáró, és egy rosszul működő kormány is nehezen tudja elrontani a helyes folyamatok at. Említették az infláció 2005ös kedvezőnek mondható, 3,6 százalékos alakulását is, mondván, ez egyedül az MNB törekvéseit igazolja, hiszen a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az infláció ne úgy csökkenjen, ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank elv árta volna. Nem kívánom elvitatni az MNB érdemeit az infláció csökkenésében, bár úgy gondolom, hogy azért nem elhanyagolhatók az olyan tényezők sem, mint a kínálat bővítése, az üzleti szektor beruházásainak ösztönzése, a külföldi tőke számára kedvező felté telek alakítása, amelyek zömében a kormány tevékenységéhez köthetők. Az általános vita során többen említették a fizetési mérleg kedvező alakulását, a 2005ben beáramló, mintegy 5 milliárd euró működő tőkét is, amelyet kedvezőnek ítéltek ugyan, de a helyze t okát kizárólag a jó nemzetközi helyzetnek tulajdonították. Erre vonatkozóan csak azt tudom mondani, hogy a beáramló tőke mennyiségének alakulásához a világgazdasági feltételek mellett a kormány gazdaságpolitikájának is van némi köze, talán ezt nehéz lenn e cáfolni. Kitérnék az államháztartási hiány alakulása kapcsán megfogalmazott kritikákra is. A zárszámadási törvényjavaslat a mindenkori hivatalos pénzforgalmi államháztartási számadatokat mutatja. 2005ben az államháztartás hiánya pénzforgalmi szemléletbe n 1067 milliárd forint, a GDP 4,8 százaléka lett. Ezt az államháztartási egyenleget tartalmazza az Országgyűléshez benyújtott zárszámadási törvényjavaslat, valamint a Számvevőszék jelentése is. Az Állami Számvevőszék minden évben körültekintő és alapos ell enőrző munkát végez az államháztartási adatok felülvizsgálata során, amelyet jelentésében foglal össze. Ebben a jelentésben hitelesnek tartotta a bemutatott adatokat. Ahogy az expozéban is mondtam, most ismét felhívnám a figyelmet arra: a pénzforgalmi hián y nem keverendő össze az eredményszemléletű hiánnyal. Az Európai Unió jogrendje szerint a tagországoknak a túlzotthiányeljárás keretében évente két alkalommal, 2006tól kezdődően április és október 1jéig kell hivatalos jelentésben közölniük a két kiemelt kormányzati mutatót, a kormányzati szektor adósságát és eredményszemléletű hiányát. 2006 tavaszától kezdve a Központi Statisztikai Hivatal állítja össze a notifikációs jelentést, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium bevonásával. A tavaszi jelent és előzetes eredményszemléletű államháztartási hiányadatot tartalmazott, a mostani őszi már többékevésbé a véglegest. Azért mondom, hogy többékevésbé végleges, mert aki ismeri a statisztikai elszámolást, az tudja, hogy az eredményszemléletű adat még egy ideig mozog, változhat. Nemcsak a 2005ösre igaz ez, hanem az ezt megelőző évekre is. Most például az történt, hogy amennyivel az előzetes adat 2000ben romlott, annyival javult a helyzet 2004ben, 2003ban és 2002ben. De ez az eredményszemléletű számbavé tel sajátossága. A statisztikusok döntik el, hogy ugyanazt a tételt milyen formában melyik évre számolják el, és általában ez a döntés utólag születik meg. Ettől persze a pénzforgalmi deficit, amivel a zárszámadás foglalkozik, nem változik. Tehát ez az ada t, ami a törvénytervezetben van, stabil adatnak tekintendő. Tisztelt Ház! Szeretném a zárszóban megragadni az alkalmat, hogy ismét szót ejtsek Magyarország Unióhoz fűződő pénzügyi pozíciójáról. A 2005. év kapcsán, azt hiszem, mindnyájunk számára örömmel ny ugtázható, hogy az uniós költségvetési kapcsolatokat illetően már nem kérdéses hazánk pozitív egyenlege. Mind a zárszámadási adatok, mind az Állami Számvevőszék jelentése, mind az Európai Bizottság által a 2005. évi kifizetésekről szeptemberben közzétett d okumentum alapján a Magyarország részére átutalt források, illetve a kedvezményezetteknek kifizetett támogatások jelentősen meghaladták az Unió költségvetése felé teljesített hozzájárulás összegét. Az adatok azt is egyértelműen mutatják, hogy költségvetési akadálya nem volt az uniós források felhasználásának. Több előirányzaton nagyobb összegű forrás került kifizetésre, mint az eredetileg tervezett, a pótlólagosan szükséges hazai finanszírozás pedig mindig biztosított volt. (17.20)
