Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
1128 érteni, ebben együtt lehet munkálkodni, mert ez egy fontos kérdés, fontos dolog. Most hogyan fognak tudni ők szembenézni ezekkel az emberekkel, akiket ebben a célban, hogy ők egy ilyet létrehozzanak, segítették őket? És hogy milyen gyorsan lebukik a szán dék, arról semmi mást nem kívánok felhozni példának, mint az általános indoklás szövegét az előttünk fekvő törvénytervezetnek. Az első bekezdésekben rögtön, képviselő asszony az elején említette, lebukik az előterjesztő, hiszen olyanra hivatkozik, amelyre egyébként normális esetben nem hivatkozhatna, nem olyan feladatot kér számon egy kamarán, egy testületen, ami neki egyébként nem volt törvényi feladata, és utána erre építi az egész koncepcióját. És ilyen komoly feladatokat ad neki például, hogy a kamarák kizárólag a szakmai kamarai tagsággal összefüggő kamarai vétségek esetén, például tagdíj nemfizetése esetén folytathatnának le belső eljárást. Ez eléggé komolytan. Arra kérem a miniszter urat, hogyha ténylegesen az a szándéka, hogy az egészségü gyben valódi változások induljanak el, és ténylegesen a betegek érdekét tartja szem előtt, akkor a résztvevőket, akiknek ezt végre kellene hajtani, próbálja meg megnyerni, próbáljon meg velük együtt dolgozni, mert minden szervezet olyan, amilyenné a tagság a teszi. Tehát a tagság olyan vezetőket választ, amilyet ő szeretne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Azért, hogy ez meg tudjon valósulni, én azt kérem, és javaslom önnek, hogy ezt a törvénytervezetet vonja vissza, é s üljön le az illetékes kamarákkal a valódi reformok érdekében. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki hozzászólni. (Nem jelentkezik senki.) A monitoron nem látok jelentkezőt. Megkérdezem Molnár Lajos minis zter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó, miniszter úr. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a képviselőtársaknak az igen élénk, értelmes vitát. Szeretném elmondani, hogy alap ítóként kamarapárti vagyok, mindig támogattam és támogatni fogom a kamarát, akkor is támogattam, és ott voltam a megszervezői között, amikor önkéntes tagságú volt a kamara, amikor nem járt előnyökkel az alapítók vagy a vezetők között lenni. Akkor is tagja voltam, amikor kötelező volt a tagság, és tagja leszek, remélem, akkor is, amikor a törvény életbe lép, és önkéntes lesz a kamara. Borsos képviselő úr azt mondta, nem az a lényeg, hogy önkéntes vagy kötelező. Én is azt mondom, nem az a lényeg. Ahogy expozé mban elmondtam, a Gyógyszerész Kamara a gyógyszerész érdekképviseletében akkor volt a legerősebb, amikor közös volt a gyógyszerészek célja, közös volt az önkéntesen kamarába tömörült gyógyszerészek célja. Nem attól függ valóban, hogy kötelező a tagság vagy önkéntes, hanem attól, hogy jól képviselie a tagságot. Lanczendorfer képviselő asszony azt mondta, hogy jól képviseli, a mostani kamarák jól képviselik a tagság érdekeit. Azt mondta képviselő asszony, hogy jól működnek a kamarák, erős védelmet nyújtanak tagjainak, támogatják a rászoruló, rászorult kollégákat. Képviselő asszony, ha így van, akkor mi ez a félelem? (19.00) Ha így van, hogy ilyen jól működik, akkor jól fog működni, erős lesz, mert a tagok tagok szeretnének lenni az önkéntes kamarában is. Kívá njuk ezt mind a ketten! Én bízom a magyar orvosokban, bízom a magyar gyógyszerészekben, bízom a magyar egészségügyi szakdolgozókban, hogy egy demokráciában felismerik és érvényesíteni tudják érdekeiket önkéntes kamarába tömörülve is.
