Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
1123 javára olyat létrehozni vagy olyat tenni, amit a közösség elismer, és amiért a közösség eltartja ezeket az embereket. (18.30) A kamara mindig sokkal többet jelentett, mint az orvosoknak valamilyenfajta társu lását. Jelentette először is egyfajta képzésnek a belső rendjét. Jelentett egyfajta minősítést, mert egy adott kamarához tartozni komoly büszkeséget jelentett. Az orvoslásban az 1990es évek előtt ezt nem lehetett realizálni. Akkor is voltak testületek, am elyek elbírálták a mi működésünket, de messze voltak attól a minőségtől, színvonaltól és főleg demokratizmustól, amely a kamarából áradt. Aki az életben valami újat akar, az szükségszerűen szembekerül vagy a hivatali felettesével, vagy egy olyan jellegű sz ervezettel, amelyik meghatározza a működését. Az általam ismert orvosok egy jelentős része valamilyen formában azokkal a fölöttes szervekkel - lehet ez hivatali, orvosi , akikkel együtt kellett működnie, valamilyen formában valamilyen konfliktusba került, általánosságban rendszerint azért, mert az eddig eltérőktől szokatlant, mást, újat akart művelni. Amikor létrejött a kamara, és különösen, amikor intézményes formát kapott, akkor mi hittük azt, hogy ez számunkra egy új típusú érdekvédelmet jelent. Nem oly at, mint amikor összeült a párttitkár, a szakszervezeti bizalmi, az intézetigazgató és még általuk kijelölt személyek, akik előtt állt az ember megszégyenülve, és eleve elkészítették azt a fajta ítéletet, amelyiknek a végeredményét már gyakorlatilag csak l e kellett pecsételni, hiszen előre készen volt. A kamara többféle jogosítványt kapott az elmúlt időszakban. Ezek a jogosítványok olyan jellegű jogosítványok voltak, amelyek hitelesek voltak. A kórháziintézményi kamarai gyűléseken az ott résztvevők közel s záz százalékban megjelentek. A kamarai választások erősek voltak, bizonyosfajta olyan erőt tükröztek, ami az intézményi vezetéssel együtt vagy esetenként vele szemben megjelenített valamit egy adott gyógyító intézmény életében. Nem volt véletlen az, hogy e gy komoly súlyú kamarával szemben egy intézményi vezetés nem tudott tartósan, hatékonyan szembemenni. Feltétlenül kereste a konszenzust, az egyetértését. S ha ez így van az orvosi kamarákra vonatkozóan, akkor százszor így van a nővérkamarákra. A nővérek sz ámára különösen az, hogy kötelező volt a kamarai tagság, az egyszerre erőt adott, és egyszerre megadta a lehetőséget arra, hogy ők Magyarországon és külföldön is megjelenítsék magukat. Magyarországon ma a nővérek képviseleti rendszere, sőt a reprezentációj a a nyugati világban - és ebbe beleértem a szakdolgozókat is - hihetetlenül alacsony. Nem beszélnek nyelveket, nagyon nehezen tudnak egy olyanfajta intézményrendszerbe bekapcsolódni, mint mondjuk, egy európai csontvelőtranszplantációs társaság, amelyiknek van 200 külföldi tagja, és ebből 190 a nyugateurópai országokban. A szakdolgozói kamara például nálunk, Miskolcon elkezdett egy felzárkóztatási rendszert, amely felzárkóztatási rendszerben kiválasztották azokat a tehetséges szakdolgozóka t, akik képesek lesznek ezeket az intézményi rendszereket és Magyarországot megfelelően képviselni. Mint a szakdolgozói kamara képviselőjétől a bizottsági ülésen hallottuk, egy hatalmas munka árán kidolgoztak és felépítettek egy nagy nyilvántartási rendsze rt. Kidolgoztak egy képzési tervet, kidolgoztak számos olyan, eddig nem lévő szabályt, mely a működésüket meghatározta. Kérdezem én, miért aktuális most a kamarák felbontása? Miért aktuális valamit leépíteni és meghagyni a bizonytalanságban, hogy ez egysze r működőképes lesz? Nem értem ma sem, hogy különösen egy olyan nagy létszámú szervezetet, amelyik önként létrehozta magát, ugyanakkor a legitimitását az biztosította, hogy abba a belépés kötelező, miért kell egyik pillanatról a másikra feloszlatni. Milyen fajta politikai haszna van ennek? Ki az, aki motiválja, és miért motiválja ezeket a tényezőket? Hiszem, és azt gondolom, hogy ebben támogatni fog az a fajta, az egészségügyi bizottságon belül kialakuló hangulat, amelyik nem érez erős érveket a mostani kama rai rendszer felbontása mellett. Mindannyian tudjuk azt, hogy az elmúlt években a kamara és az egészségügyi vezetés között voltak konfliktusok, de nagyon jól emlékszem azokra az időkre, amikor jobboldali kormány volt Magyarországon, és ezek a konfliktusok hasonlóképpen léteztek. Úgy gondolom, hogy a
