Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
1122 konkrét oka, me rt a valóság konkrét, értelmezhetjük ezen az oldalon, a másik oldalon így vagy úgy. Ahhoz alkalmazkodni nagy beletörődést igényel, de bele lehet törődni. De ez az eleme csak arra jó, hogy kiiktasson egy szereplőt, egy olyan szereplőt, amelyik esetleg nem f ogja be a pörös száját. Erről szól ez a törvény. Az előző törvény vitájánál szó volt arról, hogy egy ellenőrzött rendszerre van szükség. Igen, ellenőrzött rendszerre van szükség, mert még a szűk ráfordítás mellett is ez egy másfélbilliós költségvetésű szek tor, és ezt nagyon ellenőrizni kell. Ellenőrizni kell a törvényeit, a szabályait - jelen pillanatban ugye az alkotmányhoz nem nyúl hozzá senki , az alkotmányban meghatározott rendszerét. Erre vagyunk itt, a parlamentben, és ez lenne a kormányzat feladata és a kormányzati szervek feladata. Aztán van ennek egy pénzügyi rendszere, mert a pénzügyi rendszernek, a pénzek és az értékek koncentrálásának az egészségpénztár - jelen pillanatban még a társadalomnak szolidaritáselven nyújtó egészségpénztár - a felelőse . Igen, elfogadható az, hogy az egészségpénztár a szerződésrendszert, azok betartását és a betegek jogait érvényesítő módon valahogy kezelje; itt már a betegszervezetek és a társadalom kontrolljára is szükség van. De ott a harmadik nagy terület, a szakma é s az etika kérdése. A szakma és az etika az egészségügyi karra tartozik, erre a három kamarára tartozik, és ezt a három kamarát, amely a szakmai etikai kontrollt gyakorolja, ezt a három kamarát szüntetik meg. És ne csúfoskodjunk, nincs itt köztestületiségr ől szó, mert itt megvonták mindazokat a jogosítványokat, és nem telepítettek oda olyan kötelezettséget, ami a köztestületiség kialakításához kellene. Van itt néhány képviselőtársam, akivel együtt dolgoztam még a kamarában. Nagyon örültem, amikor létrejött a köztestületi kamara, hittem abban, hogy valahol a kar karként működik, és nem gondoltam soha, hogy olyan szintű félelme van a koalíciónak, hogy a nyilvánosságot kizárva ilyen késő esti belterjes vitában beszélünk ezekről a törvényekről, és belénk lyukat beszélő miniszter tölti el a tévéidőt azért, hogy ne kaphassanak szót azok, akik elmondanának egy logikus rendszert, amire szükség lenne. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A Kereszténydemokr ata Néppárt részéről Nagy Kálmán hozzászólása következik. Öné a szó, képviselő úr. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Az orvosok tudják, hogy az orvoslás belső szabályai messze szigorúbbak, mint a társada lom egyes tagjai azt hiszik, és ez még akkor is így van, ha sokszor és sokan rossz hírünket keltik ezen a világon. Tudják, hogy az orvoslást roppant kemény belső hierarchia működteti, és amikor azt mondják ránk, hogy az orvoslás belülről nem demokratikus, akkor nem tudják azt, amit Shakespeare úgy fogalmaz meg, hogy uram, itt nem a veséről vagy a vakbélről van szó, hanem életről vagy halálról. Bizony, ennek a hierarchiának működnie kell, ennek a rendszerébe bele kell illeszkedni a belépő orvosnak, és e szer int kell élnie és dolgoznia. Ha valaki megsérti ezt a szigorú szabályt, lelke rajta, de ez mélyen egységes, belerögződött az orvostársadalomba. Az orvoslás egy mesterség. Én magam, akármit csináltam az orvoslásban, mesterembernek tartom magam. Mesterembern ek, aki képes a hivatásának a gyakorlására. Az orvosokat, akikkel együtt dolgoztam, mindig arra tanítottam, hogy az első és legfontosabb az, hogy azt érezd, hogy másoknak szüksége van rád, és ha ezt az érzést érzed, akkor ez önként elvisz téged, hogy arra a szintre emeld a mesterségedet, hogy az utcán a földön leülve egy fonendoszkóppal a nyakadban el fognak téged tartani. Biztos vagyok benne, hogy amikor először létrejöttek a kamarák, nemcsak Magyarországon, hanem Európában, az volt a céljuk, hogy kitermel jék azokat az embereket, akik képesek a közösség
