Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1118 tárgyalni, most ez miért annyira fontos, hogy azonnal napirendre kell venni, azonnal dönteni kell erről; valami oka kell hogy legyen. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Fő leg akkor, amikor - és hadd idézzek a kormányprogramból - a kormányprogram azt mondja, hogy: tisztességes reformkormányzással új Magyarországot teremtünk. Tudjuk, hogy mi politikusok önmagunkban erre nem vagyunk képesek, ezrek és milliók együttműködése, pa rtnersége kell. Szép szavak! A képviseleti demokráciában ez alapvetően azt jelenti, hogy az adott társadalmi csoportok önkormányzatiságán keresztül jelenítődik meg ez a partnerség, és ez az egészségügyön belül ezekkel a kamarákkal, illetve egyéb más civil szerveződésekkel valósulhat meg, tehát lényegében a kormány programjával ellentétesen működik. Habár azt is el kell ismerni, hogy a kormányprogramban benne van az, hogy megszüntetik a kötelező tagságot. Ennek indokaként a miniszter úr részben a gazdasági k amarai kötelező tagságot hozta föl. Hibás lépés volt, utólag el kell ismerni, és olcsó dolog lenne a részünkről, hogyha az akkori ellenzéki, most kormánypárti képviselők felszólalásait citálnánk, hogy miért szükséges a kötelező kamarai tagság fenntartása o tt. Itt elhangzott, hogy nem tudják átérezni - azt hiszem, Béki képviselő asszony mondta - ezt a gyászhangulatot. Ez lényegében az egész egészségügyi társadalomnak az arcul csapása, én így fogalmaznék; különösen annak fényében, hogy három évvel ezelőtt itt közjogi vitákat is kiváltva alakult meg, illetve fogadta el a parlament azt a törvényjavaslatot, amelyik a szakdolgozók hivatásrendi köztestületét is megalkotta. Ami ellenvélemény akkor megfogalmazódott, az tulajdonképpen a hierarchián belüli elhelyezkedé st illeti. Azt mondja az előterjesztés, hogy jogállásilag lényegében továbbra is köztestület marad, és megfogalmazásában ezt is mutatja. Itt valami zavar van; zavar van. Én talán úgy fogalmaznám meg, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy kimérát, egy torzszü löttet hozunk létre, ami bizonyos paragrafusokban megfogalmazottak szerint köztestület, egyébként belső tartalmát, jogosítványait illetően nem köztestület. Ezért is kérdeztem tegnap az igazságügyi minisztert, hogy láttae ezeket a törvényjavaslatokat, és m i a véleménye erről. Segítségül hívom a Jogi lexikon 1999es kiadását, amit Lamm Vanda és Peschka Vilmos szerkesztett, hihetetlenül neves jogászok közreműködésével, hogy vajon mit ír a köztestület alatt, hogy a fogalmakat tudjuk pontosan definiálni. Azt ír ja a lexikon: köztestületek az érdekeltek kényszertagságán alapuló, közjogi, jogi személyeknek minősülő önkormányzati szervek, egy törvényi rendelkezésre, nem az egyesülési jog alapján jönnek létre, közfeladatokat, közigazgatási feladatokat is ellátnak, ez utóbbi keretei között saját tagjaik tekintetében közhatalmat is gyakorolnak, az állami szervek különböző terjedelemben állami felügyeleti jogot gyakorolnak felettük. Kérdezem én, hogy ez a törvényjavaslat, amit tárgyalunk, ezeknek a kritériumoknak megfele le teljes egészében. Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nem, hisz bizonyos fokú önkormányzatiság szerepel nyilvánvalóan, de ez az egyesülési jog alapján létrejövő társaságok esetében is elmondható. Bizonyos mértékű eljárási lehetőségeik vannak a saját tagjaikkal szemben - habár ez nagyon furcsa - a szabályozás kapcsán; itt az etikai eljárásokra gondolok. Ad absurdum előfordulhat az a helyzet, hogy a kormány által most javasolt etikai tanácsok felállítását követően, miután a kamarai törvén yen belül csak a saját tagjaikkal szemben - ez teljesen természetes , de csak a kamarai ügyek tekintetében tudnak eljárni; és miután nem tudjuk még, hogy az az országos etikai tanács, illetve azoknak a dekoncentrált szervei milyen etikai eljárások alapján fognak működni, előfordulhat, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagjai között kell hogy a későbbiekben is elviselje azt a személyt, aki egyébként nem oda illő lenne a viselkedése alapján, de miután a törvény azt mondja, hogy ezekben az ügyekben nem járhat el, e gy ilyen hibrid dolog alakulhat ki. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy hibát követ el a kormány, és az az érzésem, hogy a kormánypárti képviselőket is most keményen megvezetik. Mert valóban föl kell tenni a kérdést: most van itt az ideje erről beszélni? Miért annyira fontos? Hogy illeszkedik be a több egészségügyi törvény közé ez, hogy most itt hirtelen oszlassuk föl a kamarákat, és alakítsuk át az egészet?
