Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz):
1114 feloszlatása, hiszen a tagság törlésével feloszlatja a kamarákat, majd átmeneti időszak megjelölésével lényegesen megnyirbált feladat, jogkörökkel megengedi az újraszerveződést. Magyarországon, ahol a demokrácia kettős alapelven, a képvisele ti, valamint a részvételi demokrácia együttesén alapul, a hivatásrendek megszüntetése folytán a tervezett törvénymódosítás a kamarák számára lehetetlenné teszi a szakmai részvételt a jogalkotás előkészítésében, így súlyosan sérül a részvételi demokrácia el ve. Azokban az országokban Európában, ahol nem kötelező a kamarai tagság - jellemzően ÉszakEurópa és az angolszász nyelvterületek, de ilyen a miniszter úr által gyakran emlegetett Szlovákia is , a kamarák köztestületi jogosítványai igen jelentősek, és va lamennyi, szakmáját gyakorolni kívánó számára megkerülhetetlenek. A kamarák megszüntetésének tervezete diszkriminatív, mert a klasszikus hivatásrendi kamarák közül kiemeli azokat, amelyek akadályt jelentenek a tervezett, úgynevezett egészségügyi reformokka l szemben, szót emelve azok ellen a humánum jegyében. A szakdolgozói kamara története különösen érdekes, hiszen 2003ban éppen a szocialistaszabad demokrata kormánytöbbség hozta létre, és most ugyanez a többség, nyilvánvalóan szabad demokrata irányítás me llett akarja azt megszüntetni. A kötelező tagság eltörlése nem más, mint nyílt politikai támadás, bosszú azok ellen a hivatásrendi köztestületek ellen, amelyek okos és helytálló szakmai érvekkel fel merték emelni szavukat az egészségügyi kormányzat rombolá sa ellen - mert rombolás ez a javából. Ez a törvénymódosítástervezet pontosan beleillik azon szándékok sorába, mellyel a 2006 tavaszán ismételten hatalomra jutott szabad demokrata mentalitás a betegek érdekeinek álcája mögé bújva szűk érdekeknek szolgálta tja ki a magyar egészségügyet. Továbbá felmerül a kérdés - és egyben kritika is , hogy miképp engedheti meg magának a törvényjavaslat előterjesztője, hogy figyelmen kívül hagyja a Magyar Köztársaság kormányának programját. A kormányprogram ugyanis azt mon dja ki, hogy önkéntessé teszik az egészségügyi kamarákban a tagságot. A beterjesztett törvényjavaslat ugyanakkor egyáltalán nem erről szól, hanem valamennyi kamarai köztestületi jogosítvány eltörlését tűzte ki céljául. Ezzel egyértelműen a jelenleg hatályo s három törvény hatályon kívül helyezését indítványozza. A kormányprogram szándékán messze túlmutatóan ez politikai bosszúállásnak minősíthető. Tény, hogy feladatai ellátása során az Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara rendre szembekerült és sajnos ez a lkalommal is szembe kell kerülnie a mindenkori - ismétlem: a mindenkori - egészségügyi kormányzattal. A kamaráknak ugyanis minden esetben a sorozatosan előkészítetlenül, a szakmaiságot sok esetben nélkülöző, kizárólagosan financiális és politikai szemponto kat előtérbe helyező reformok miatt a betegek ellátásának, elláthatóságának alkotmányos jogát kellett és kell védenie. A jelenlegi egészségpolitika rendre olyan látszatot teremt, amely a táradalom számára azt sulykolja, mintha a kialakult helyzetről elsőso rban az egészségügy, különös tekintettel pedig az orvosok szakmai szervezetei és maguk az orvosok tehetnének. (Babák Mihály: Ezt mondják!) A kormányzat akarata ellenére kényszeríti a szakmai szervezeteket ellenzéki szerepbe. A törvénytervezet egyik további eleme, hogy az etikai eljárás lefolytatásának jogát a jövőben ki akarja venni a kamarák kezéből, és az országos és megyei etikai tanácsokra akarja azt átruházni, amelyeket ráadásul a miniszter fog felügyelni. Az etikai tanácsokban néhány orvoson kívül gyó gyszerész, egészségügyi szakdolgozó, továbbá a gyógyintézetek és tulajdonosaik által delegált személyek vesznek részt. Ezáltal a jellemzően kiemelkedő szakmai felkészültséget igénylő eljárások lefolytatása részben laikusok és illetéktelenek kezébe kerül, a mi további súlyos veszélyekkel jár. A változtatás teljesen indokolatlan, hiszen az Orvosi Kamara mindenkor eredményesen kezelte ezt a kérdést, míg a tervezett új intézményrendszer kialakítása és működtetése nyilván számottevő állami forrást igényel majd. ( 17.40)
