Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1104 Visszatérve a törvényjavaslatra: a jövedelem szerinti bánásm ód eklatáns példája a biztosítási rendszeren belül az a formáció, hogy - részletekbe nem megyek - van úgynevezett kiegészítő csomag, az extra szolgáltatások csomagja. Hát ha valami, ez majd aztán megkülönbözteti a társadalom rétegeződését a jövedelmi viszo nyok között. Nehogy azt higgye a tisztelt kormány, hogy igénye csak a nagy pénzű, milliárdos bankár és egyéb vállalkozó uraknak van! Igénye az egyszerű nyugdíjas embernek is van, a nagycsaládos embernek és a cigányságnak is van, csak pénze nincs, hogy megv alósíthassa, s reménye arra, hogy az igényét valamilyen módon érvényre tudja majd juttatni. Ez a nagy különbség, és ez a javaslat ezt most elő akarja segíteni a legfontosabb kérdésben, az egészségügyben, ami mindenkié. Elévülhetetlen jog, de ezt most megké rdőjelezik. Az egészségügyi, szociális rendszer felszámolásától tartunk. Járulék ide, járulék oda, meg kell váltani a szolgáltatást, ez a javaslat lényege. Lassú kihalásra ítéltetik az emberi társadalom idősebb generációja. Önök ezt tették a 13. havi nyugd íjnál is, amikor a korfüggő javaslatot elvetették. Hány 72 éven felüli nyugdíjas halt meg úgy, hogy a 13. havi nyugdíj közelébe se férkőzhetett, mert önök négy évre másképp osztották el úgy, hogy gazdaságosabb legyen, bár nem sokkal lett gazdaságosabb. (16 .50) Sok ezer nyugdíjas halt meg anélkül, és még mindig meg fog halni, mert még mindig nincs meg. Tudom, mosolyog a volt államtitkár asszony, mosolyogjon, szomorú dolog, hogy mosolyog ezen. A nyugdíjasok el vannak keseredve, és kétségbe vannak esve. Az a 9 00 ezer nyugdíjas, az kérdezi - elmondtam, de még elmondom a nyomaték kedvéért , hogy mi lesz a tanácsi lakásommal, ha nem bírom fizetni a terheket meg a szolgáltatásokat, meg az egyéb dolgokat. Van megszorító csomag, most van egészségügyi teher, és minde n van. Kilakoltatnak? Szükséglakásba megyek? Hova megyek? Így kell nézni, tisztelt hölgyeim, uraim, a szociális helyzetet! A kormány szociális érzékenységének a legnagyobb dicsőségére legyen mondva, hogy a 2002. évi kormányváltás óta szociális jellegű inté zkedést nem hozott, csak a törvény alapján kötelező nyugdíjemelést hozta meg, a 13. havi nyugdíjat. Nem hozott! Milyen szociális jellegű intézkedést hozott a nyugdíjasok részére? Mit? Ellehetetlenítette a jövedelmi viszonyokkal a nyugdíjasok kétharmadának a helyzetét. Nem is kívánok többet mondani, mert azt hiszem, a részletekbe bocsátkozás már nem érdemli azt a figyelmet meg, hogy erre szót vesztegessünk, mert ezt a javaslatot úgy, ahogy van, tisztelettel kérjük és kérem, szíveskedjék visszavonni. Ez a tár sadalmilag elnehezült emberek szociális helyzetének a kierőszakolt kihasználása és a szociálisan nehéz helyzetbe jutott emberek helyzetének a további megrontása és romlása. Ha egy Szocialista Párt erre képes… - itt nem is a Szocialista Pártot okolom elsőso rban, hanem azt a húsz képviselőt, aki ebben az országban most már nem tudom, hányadszor dönti el, hogy a Szocialista Párt mit csináljon. Ez az ő liberalizmusuk, kérem! Hála nekik azért, mert megtették a 209es ügyet, meg a többit nem sorolom. Eddig az okt atásban uralkodtak, most az egészségügyben uralkodnak. És önök sajnálatos módon százkilencvenen követik annak a húsz embernek az elképzelt koncepcióját. Az önök lelke legyen rajta! A törvényjavaslatot szíveskedjenek visszavonni! Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Törekedjünk arra, hogy a napirenden szereplő törvényhez szóljunk hozzá. Most megadom a szót Iván László képviselő úrnak, Fidesz. DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves K épviselőtársak! Kedves Államtitkár Asszony! Azt hiszem, ebben a témában, amelyről most reggel óta nagyon komolyan eszmét cserélünk, abból szeretnék kiindulni, hogy a magam számára feltétlenül és elfogultan követendő gondolkodásmód, hogy ezt a témát közfele lősen és közkötelességgel szeretném tárgyalni és hozzászólni ehhez.
