Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1105 Kétségtelen, hogy azt az alapvető célt is szeretném a magam számára is és mindannyiunk számára érvényesíteni, legalábbis elmondani, amit több mint kétszáz évvel ezelőtt Van Borehaave holla nd orvos fogalmazott meg, hogy mi is a cél: “Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát, és megőrizni ezt a késő öregkorig, amikor a test és lélek békében elválik egymástól.” Amikor erről a tervezetről, amely a témánk nak a tárgya, szólok és gondolkozunk, akkor nekem is szöget ütött a fejembe az a megfogalmazás, ami ennek a napirendi pontnak mindjárt a címében van, hogy egyes - hangsúlyozom , az egészségügyet érintő törvényeknek - érintő törvényeknek, tehát egyes, az e gészségügyet érintő törvényeknek - az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. És akkor hirtelenjében azon gondolkoztam, hol van a reform, tehát melyik reformról van szó: nemzeti fejlesztési terv többszöri ki vitelben, egyéb valamiféle reformról vagy egy majdani reformtörekvéssel összekapcsolt programhoz szeretnénk ezeknek a bizonyos, egészségügyet érintő törvényeknek a megbeszéléséből származó rezüméket kapcsolni? Ez számomra így, megmondom egészen őszintén, 5 5 évi orvoslási vagy orvostanhallgatói gyakorlatom tapasztalata alapján kevésbé értelmezhető. A másik rendkívül fontos érzés és megállapításom, hogy úgy tűnik, ha mégis valamiféle törvény lenne ebből a bizonyos - nevezzük így - salátatörvényből vagy csoma gból, vagy csomagokból, akkor Thomas Mannnak az a megállapítása jut eszembe, amit A törvény című könyvében írt: a törvény azért van, hogy áthágják. Ez a tervezet az eddig felsorolt szempontok szerint is jellegzetességeivel kiváltja, indukálja, majdnem hog y kikényszeríti azt, hogy a jövőben - a megvalósíthatóságok számba vetése mellett a vágyak, képességek és lehetőségek közötti diszharmóniája miatt - elképzelhetően nagyon kemény ilyen magatartást fog kiváltani, amit Thomas Mann mondott, hogy a törvény azér t van, hogy áthágják. Megítélésem szerint három lehetőséget látok. Az egyik lehetőség az, hogy visszavonni ezt a törvénytervezetet. A másik lehetőség az, hogy módosítani ezt a törvénytervezetet bizonyos kritériumok, bizonyos szempontok, bizonyos követelmén yek, bizonyos jövőkép és jelenkép összeegyeztetése érdekében. A harmadik lehetőség, hogy elfogadni úgy, ahogy van. Kétségtelen, ebben itt, a parlamenti patkóban is, a közvéleményben is, a szakmákban is, a szakmapolitikai intézményekben és szakemberekben is nagy különbségek vannak. Magam azt mondom, hogy ezt a törvénytervezetet bárcsak kezdhetnénk elölről, bárcsak meg lehetne oldani azokat a problémákat, amelyek ebben foglaltatnak, és nem látom, nem érzékelem a garanciáját sem igazán. A jó szándékot feltétel ezem, feltételezem azt, hogy jót akarunk, de nem látom a garanciákat, a módszereket, az előtanulmányokat, a modelleket, az átvett módszereknek és vizsgálatoknak - más szociokultúrákból, más társadalmi, gazdasági viszonyok közül átvett módszereknek - az ada ptálási próbálkozását és annak a rezüméjét, annak a summáját, megbeszélését szakmai, szakmapolitikai fórumokon, és annak a bekapcsolását ebbe. Nagyon gyorsítottnak érzem, nagyon sietősnek érzem ezt az egészet, és mindezzel együtt, amit elmondtam, a magam r észéről sem látom arra alkalmasnak, hogy ezt elfogadhassuk. Nem lenne baj, ha nem fogadnánk el, óriási lehetőségek lennének egy olyan konstruktív együttműködéssel kialakított, szakmailag, emberileg, humánusan és főleg az életvédelmet és az emberközpontúság ot minden oldalról biztosító, támogató és elősegítő törvénynek a kialakítására. A rendszerszemlélet nélkül, amiről holisztikaként Schvarcz képviselőtársam szólt - nem holisztikának mondanám, inkább rendszerszemléletnek , rendszerzavart megoldani nem lehet , rendszerzavar sokaságát pedig elemzéssel tudjuk megfogalmazni. Feltétlenül szükségesnek látom ezt a közfelelősséget a paradigmaváltó mai világban a régi fogalmak felülvizsgálatával megközelíteni, és meg kell próbálni valóban új fogalmak kialakításával ka pcsolni. A magyar valóságot nem látjuk pillanatnyilag. Ennek a törvénytervezetnek feltétlenül figyelmet kellene fordítania arra a tapasztalásra, mérésekre, ellenőrzött mérésekre és adatokra is - nemcsak makroszociális, nemcsak makrogazdasági adatokra, hane m a konkrét szakmaiságot jelentő, egészségügyi vonatkozású,
