Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1026 Az is köztudott talán, hogy a javasolt megoldást rendkívül élénk, széles körű és e setenként szenvedélyes társadalmi vita előzte meg. Bizottságunk is szervezett a nyáron egy szakmai konferenciát ebben a kérdéskörben, de ha megnézik akár a sajtóválogatásokat, a legújabbakat ebben a témakörben, akkor kötetnyi véleménnyel találkozhatnak. És ha át is tekintik képviselőtársaink ezeket a véleményeket vagy elolvassák a nyári konferenciánkról készült kötetet, azt tapasztalhatják, hogy az érintettek, civil emberek, civil szervezetek, magánszemélyek, szakemberek véleménye ebben a kérdéskörben lénye gesen eltérő, ezek lényegesen és gyökeresen eltérnek egymástól, a teljes tiltás és a teljes liberalizáció között mozognak, tapasztalhatjuk mindegyiket. Bizottságunk kormánypárti többsége már a korábbi vitákban is a mellett az álláspont mellett állt ki, ame ly az alkotmányos alapjogok érvényesülését nem engedi korlátozni, ugyanakkor megfelelő garanciákat vár el ahhoz, hogy az érintett emberek döntése elegendő információk birtokában és alapos megfontolás után történjen. Ezt a három szempontot tartottuk fontosn ak, tekintettük mindig figyelembe veendőnek. Mi úgy ítéltük meg, hogy a benyújtott törvényjavaslat ezeknek a szempontoknak megfelel, a miniszter úr részletesen elmondta ezeket a vitaindítójában, ezért azt javasoljuk önöknek, hogy fogadják el a törvé nyjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Ékes Ilona képviselő asszonynak. ÉKES ILONA , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi b izottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ellenzéki képviselői több szempontból sem tartották az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségü gyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat számos pontja sérti az alapvető emberi jogokat, így nem áll összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával. A törvényjavasl at elfogadása esetében bevezetésre kerülő vizitdíj és kórházi napidíj nemcsak anyagi többletterhet ró a betegekre, hanem sérti a szabad orvosválasztás jogát, valamint az egészséghez való alapjogot. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian ismerjük a magyar e gészségügyi ellátásban meglévő különbségeket. Az elmúlt időszakban számos olyan lista került napvilágra, amely kimutatja, hogy egyes kórházak mennyivel rosszabb színvonalú ellátását biztosítanak, mint akár az átlag. A törvényjavaslatnak azon rendelkezése, amely szerint a betegnek részleges térítési díjat, gyakorlatilag önrészt kell fizetnie, ha nem a lakhelyéhez legközelebbi három kórház valamelyikében láttatja el magát, vajon nem okoze esélyegyenlőtlenséget? Egy budapesti lakosnak nyilván nem okoz problém át a lakhelyéhez eső három legközelebbi kórház közül olyat választani, amelyben megfelelő ellátást kap, ám a vidéken élőknél már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A harmadik és egyben legfontosabb kérdés, amely miatt az emberi jogi bizottság ellenzéki ta gjai nem tartották a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak, az a művi meddővé tétel kérdése. Mindannyian ismerjük az Alkotmánybíróság döntéséből fakadó problémát és jogalkotási kötelezettséget. Ezen próbált segíteni bizottságunk, amikor a nyár fol yamán szakmai tanácskozást szervezett különféle szervezetekkel és a tudományos élet különböző képviselőivel. A tanácskozáson részt vett Molnár Lajos miniszter úr is, aki azt nyilatkozta, hogy a konferencián elhangzottakat be fogja építeni a törvényjavaslat ba, sőt társadalmi vitát fog kezdeményezni a témában. Nos, tisztelt képviselőtársaim, társadalmi vita nem volt, és a javaslatból nem igazán tükröződik a konferencián elhangzott azon egyöntetű tudományos megállapítás sem, hogy egy fiatal csak a harmincadik életéve táján éri el azt a személyes érettséget, amely alapján felelősséggel tudna dönteni arról, hogy örökre meddővé téteti magát. Ez a harmincéves kor is alkotmányos megoldás lehetne.
