Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
996 hatályos felsőoktatási törvénynek is számos neura lgikus pontja - valljuk be őszintén - nincs rendezve. Ha egyszer behoznak egy törvényt, én személy szerint azt vártam volna, hogy például választ adnak olyan kérdésekre, hogy az alap- és a mesterképzések egymásba illeszkedése hogy és mint történik, választ adnak arra a kérdésre, hogy a hároméves képzési időtartamban részt vevők milyen módon tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Hiszen ezekkel a kérdésekkel önök mind a mai napig adósak. Ehelyett olyan kérdéseket hoznak most a tisztelt Ház elé, amelyeknek se mmi köze nincs a felsőoktatás akut, aktuális, napi megoldandó feladataihoz. Valóban ez a helyzet. Az egyetemek a hatályos törvény szerint gyártják a különböző belső szabályzatokat – mert ezt előírják – , és most önök még megspékelik ezt egy újabb körrel. In nentől kezdve végeláthatatlan papírgyártás történik az intézményekben, ahelyett, hogy érdemi munkával foglalkoznának. Miért teszik ezt? Próbáltam erre is válaszolni; két dolog lehet. Az egyik az, hogy valóban nem értenek a dolgukhoz, és kellő pancsersággal állnak az egész ügyhöz. Legalábbis a gazdaság állapota és a pénzügyi helyzet ezt mutatja. De lehet egy másik ok is - de lehet, hogy a kettő együtt igaz , hogy önök szeretnek zűrzavart, káoszt kelteni, és utána a zavarosban halászni. (Moraj.) Ez nem össze esküvéselmélet, tisztelt államtitkár úr. Irányító testületek, igazgatótanács vagy gazdasági tanács, nevezzük, ahogyan akarjuk, ezzel kapcsolatban az elmúlt négy évben - itt a parlamentben is - nem is tudom, hányszor elmondtuk, hogy jogilag aggályos, és al kotmányos problémák vannak a dologgal kapcsolatban. Meg is bukott, úgy, ahogy kell. Most önök ugyanezt visszahozzák, mint akinek ólmot öntöttek a fülébe, és megvakították, mint Vazult, hogy ne lásson. Mert ugyanazt visszahozzák, amire egyszer már az Alkotm ánybíróság kimondta, hogy kérem, ez így nem megy. Miért is hozzák vissza? Tényleg rakjuk össze logikailag a dolgokat, és összeáll a kép: bevezetik a tandíjat, megemelik az összegeket a költségtérítéses képzésben; látványosan vissza fog esni a felsőoktatásb an részt vevő hallgatók számaránya. (16.10) Ezek után azt lehet majd mondani, hogy végrehajtottunk az elmúlt időben ilyenolyan fejlesztéseket, nagy részét egyébként PPPprogram keretében, kellő állami garanciavállalással, sőt pénzügyi befektetéssel, de ez ek láthatóan nincsenek kihasználva. A gazdasági tanács jogkörébe adtuk azt, hogy döntsön az ingatlanokról, és döntenek az ingatlanokról. Egyébként már most tudunk arra példát mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy bizonyos gazdasági tanácsok, hogy, hogy ne m, kiemelt érdeklődést mutatnak bizonyos ingatlanok iránt; döntően ezek vízparthoz közel lévő kollégiumok, hogy, hogy nem. Tehát azért ne gondoljuk, hogy ez légből kapott dolog. Magyarán, a gazdasági tanácsoknak önök egy felszámolóbizottsá gi szerepet szánnak, ennek az lenne a dolga, hogy privatizálja a felsőoktatási vagyont. Ez egy olyan komoly állami vagyon, ami még megmaradt. Egyébként valljuk be őszintén, minden mást önök már úgy eladtak, úgy leseperték a padlást, hogy ott nagyítóval se találunk semmit. Maradt egy ilyen vagyon, ehhez kívánnak láthatóan hozzányúlni. De lehet az egész mögött egy nagyon tudatos társadalompolitikai szándék is, ami megint csak nem a legnagyobb dicsőségükre válik. Láthatóan önök kifejezetten idegenkednek attól, hogy ebben az országban legyen egy széles, iskolázott, önálló gondolkodással és egzisztenciával rendelkező középréteg, láthatóan ez önöket kifejezetten zavarja. Úgy tűnik, az az ésszerű az önök felfogásában, hogy legyen egy szűk elit minden szempontból - gazdasági és oktatási, végzettségi szempontból , és legyen egy nagyon széles, kiszolgáltatott, alacsony egzisztenciális és képzettségi szinten élő réteg, na ezt hívják
