Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
995 Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb kioktatott, államtitkár úr, hogy nem emlékszem arra, mi volt az előző ciklus végén. Igaz, önök maszatolás gyanánt hoztak intézkedéseket a szakoktatással kapcsolatosan, csak az a probléma, hogy a rendszerváltás óta tönkrementek azok a nagyvállalatok, ahol tanulóműhelyek voltak, és a fiatalok a gyakorlatban el tudták sajátíta ni a szakmát. Ma nincsenek ilyenek. Teljesen új struktúrát kell felépíteni, új szerződéseket kell kötni nagy ipari cégekkel, amelyek azóta teljesen más felállásban jöttek Magyarországra. Ezt kell csinálni, és nem szakmunkásiskolákat támogatni ugyanabban a módszerben, ahogyan ezt idáig is tették. Ebből nem lesz szakmunkástanuló, aki el tud helyezkedni a mai világban. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kérem, hogy azért a jövőben majd térjenek a tárgyra, mert ez való ban egy másik törvény, a jelenleg asztalon heverő két törvényről folyik a vita. Kétperces felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pálinkás József képviselő úr és Szabó Zoltán képviselő úr világosan kifejezték – és mások is hozzájárultak – azt a két álláspontot, amelyeket jól ismerünk a pedagógia világában és azon kívül, újból és újból szóba kerültek. Engedtessék meg, hogy ehhez hozzájáruljak, csak n éhány mondattal. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy is lehet ezt a vitát tekinteni, hogy az oktatáspolitika formálói, mint mi magunk is, az Országgyűlés, valami olyasmit támogatunk vagy segítünk, vagy annak drukkolunk, amit mondhatnánk úgy, hogy egyik oldalon ösztönzés a tehetség kifejtésére és optimalizálására, vagy pedig olyan törvényhozás, olyan rendszer, amely a legkisebb közös nevezőre hozza a gyerekeket, a tanulókat. A legkisebb közös nevező, vagy mondhatnánk talán más kifejezést is, hogy elítélni olyan r endszerbe, ahol nem jutnak el a potenciáljukig. Az, hogy mikor tanul meg az a gyermek a betűkből szavakat és mondatokat olvasni - hát különbözőek azok a gyerekek. De összekényszeríteni őket egy csoportba, az nem tesz jót sem az egyénnek, sem az oktatás mes terségének, sem a társadalomnak, meg annak a talentumnak sem, amelyet úgy nevezünk: a magyar ifjúság, amelyből valamilyen ország lesz. Olyane, amilyen a potenciál, vagy pedig kevesebb? Hát ne a kevesebbet válasszuk! Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszön öm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Pósán László, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvényhez kívánok hozzászólni. Alig száradt meg a tavasz folyamán a tinta az akkor elfogadott felsőoktatási törvényen, most újra itt van előttünk a felsőoktatási törvény módosítása, melynek bizony kerestük az indokát és indokoltságát, és bevallom őszintén, azóta sem tudok rá megnyugtató választ adni , miért is kellett ezt most behozni a Ház elé. Hacsak nem azért, mert az Oktatási Minisztériumnak fogalma sincs arra nézve, hogy mit is akart igazából hosszabb távon, mit is kellene tenni. Hiszen a már most
