Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
981 akkor a hátrányos helyzetű családok gyermekeit vajon hogyan fogja érinteni a 30040050 0 ezer, esetleg 1,5 millió forintos tandíj? Értsék meg, ezért tiltakozunk, mert ezek az elképzelések, amiket önök felvetettek, ha néznék azt, megvizsgálnák, hogy kik vesznek részt költségtérítéses képzésben, akkor pontosan azoknak a rétegeknek az érdekeive l megy szembe, akiket önöknek kellene képviselni. Azok járnak döntően egyébként költségtérítéses képzésre, mert a nappali szakos, államilag finanszírozott képzést nem is engedhetik meg maguknak. Ez körülbelül olyan lépés, annyira logikus lépés egyébként a baloldal részéről, mint, mondjuk, a kedvezményes 15 százalékos áfakulcs megszüntetése. Az egész előterjesztés - egyébként még egyszer mondom - a költségvetési lyukak betömködésére szolgál. Egyébként a kedvenc, szolidaritást erősítő mondatom a következőképp en hangzik: “A felsőoktatási intézmény a mentességet és a tényleges képzési hozzájárulás összegét olyan módon állapítja meg, hogy a képzési hozzájárulás intézményi éves bevétele elérje vagy meghaladja a képzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek létszámá nak és a bekezdés szerint számított irányadó összegek szorzatának együttes összegét.” Ez tehát azt jelenti, hogy valóban néhányan kaphatnak tandíjmentességet, de akik tandíjmentességet kapnak, azok tandíját egyébként ki kell fizettetni a többi diákkal. Teh át önök abban az esetben, ha most arra hivatkoznak, hogy 15 százalék tandíjmentesen fog tanulni vagy tandíjmentesen tanulhat egyébként a felsőoktatási intézményben, ez valóban megtörténhet, csak a többi gyereknek ebben az esetben már nem 105 ezer forint le sz a tandíj, hiszen ennek a 15 százaléknak a tandíját még ki kell fizettetni egyébként a többi gyermekkel. (Dr. Magda Sándor: Nem, nem! - Ékes József: Ez van benne!) Ez van, tisztelt képviselőtársaim, ebben a törvénytervezetben, ebben a bekezdésben sajnos leírva. Azt hiszem, hogy innentől kezdve ez elég szerencsétlen eljárás, ha bizonyos diákok azon kezdenek drukkolni, hogy essenek már ki egyébként a főiskoláról, egyetemről azok a diákok, akik egyébként tandíjmentességet kapnak, mert ha azok a gyermekek kie snek, és nem részesülnek tandíjmentességben, akkor egyébként még az ő tandíjuk is csökkenhet jelentős mértékben. Azt gondolom egyébként, hogy még azt meg kell említeni, hogy Hiller István ott folytatja ezzel a felsőoktatási törvénnyel, ahol Magyar Bálint a bbahagyta: az előző Oktatási Minisztériumot a rendszerváltás óta talán a legtöbbször buktatta meg az Alkotmánybíróság és a gazdasági tanács, amely egyébként nem az egyetem autonómiájának megtestesítője. Az az igazság, hogy a gazdasági tanácsra ruház olyan jogokat, amelyeket az Alkotmánybíróság egyszer már kifogásolt, és erősen aggályosnak látjuk, sőt az alkotmánybírósági döntés alapján alkotmányosan is aggályosnak látjuk, hogy a gazdasági tanács elidegenítheti a felsőoktatási intézmény vagyonkezelésébe adot t állami vagyontárgyakat. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen legalábbis veszélyes és alkotmányosan hátrányos. Közoktatásra már csak elég kevés idő maradt. Összességében itt is annyit lehet mondani: a közoktatás esetében sem beszélhetünk reformról, hanem ez is egyszerű pénzkivonás. Bérbefagyasztásról van szó, közben elrendelik egyébként a kötelező túlmunkát, növelik az óraszámot, ami egyébként a pedagógusoknak 1030 százalékos fizetéskiesést okozhat hosszú távon. A tanárok óraszáma nő, bérük csökken, nagyobb létszámú osztályok lehetnek, úgyhogy az a tanár, aki megússza a 1030 százalékos fizetéscsökkenéssel, még örülhet is, hiszen a tanárok jelentős része egyébként munkanélküli lesz.
