Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP):
982 Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem fog minőségi javulást okozni. Tisztelt kép viselőtársaim, ez nem fogja a hatékonyság javulását okozni. Ez egy olyan tervezet, ami semmi másról nem szól, mint pénzkivonásról. Ez egy költségvetési lyuk reformnak álcázott betömködése. A legjobban tennék egyébként, ha ezt a törvénytervezetet visszavonn ák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és átgondoltan hoznák vissza szeptember folyamán, azután, hogy egyeztettek a közoktatásfelsőoktatás szereplőivel. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Magda Sándor, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon! (Babák Mihály: Isszuk a szavaidat!) DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a mai nap sokkal nemesebb, m int hogy olyan kérdésekről vitatkozzunk, amikor szerintem a hallgatók is bedugják a fülüket, mert ez populista és semmiképpen sem a felsőoktatást vagy az oktatást segítő vita. Számomra az is meglepő, hogy Révész képviselő úr felszólalt, és kérte azt, hogy Tatai képviselőtársam a tárgyról beszéljen, amikor a napirend előtti felszólalást tette. Legalább olyan volt az első három perc, de nem kívánom minősíteni... Szerintem a felsőoktatás vagy a közoktatás témája sokkal többet ér, mint a személyeskedés (Babák M ihály: A lényegről beszélj!) , és azt remélem, hogy a jegyzőkönyvek, ezen keresztül is a tévénézők, rádióhallgatók az érték alapján fogják megkülönböztetni, hogy ki mond valamit, ki pedig arról beszél, hogy talán ha őt megkérnénk, hogy tíz perc alatt mondja el, hogy mi az érték, kettőt sem tudna összehozni. (Babák Mihály: Szégyelld magad!) Vallom azt, hogy az oktatásnál az ország versenyképességét minden esetben a tudás határozza meg. Sokat lehet vitatkozni. Biztonsá ggal lehet mondani azt, hogy mióta a tudománnyal foglalkozunk, a használható tudást minden időszakban nagyra értékelték. Sokat hivatkozunk a reformkorra: Széchenyi, Eötvös is sokat vitatkozott, de az értéken vitatkozott. Nem azon vitatkozott, hogy mitől ne m lesz jobb, hanem mi viszi előre az országot. Azon vitatkoztak, hogy mi kell előbb: a falusi iskolák vagy az Akadémia. Arról vitatkoztak, hogy kelleneke a falvakban utak, és hogy kelle a Lánchíd. Nem azon vitatkoztak, hogy kelleneke. Melyik kell előbb, és hogyan tudnak (Közbeszólásra:) - tovább folytatom , hogyan tudunk ezen előrehaladni. Ma azt látjuk, hogy az az Akadémia, ami hosszú időn keresztül és napjainkban is a tudást és az országot szolgálja, ő is azt mondja, hogy reformmal kell foglalkozni, m egalakul a reformbizottsága. Érdekes módon a tudós testület is azt érzi, hogy az elmúlt időszak fásultsága után valami új kell - képesek kimondani. Azt gondolom, hogy nem kell álszentnek lenni: az oktatásban reformra van szükség! Hiszem azt, hogy ezt a ref ormot természetesen kiki a maga oldaláról közelíti meg. Én nagyon sokszor elmondom tanítványaimnak, hogy egy ember attól szerencsés, hogy milyen tanárok veszik körül. Nekem az általános iskolától kezdve az egyetemig mindig szerencsém volt, mert kiváló emb erek vettek körül. Sokat köszönök nekik, és úgy gondolok rájuk, hogy nekik köszönhetem a tudásomat. Általános iskolába osztott iskolába jártam, amit azt jelenti, hogy az egyhárom, kettőnégy, vagyis a falusi iskolák értéket tudnak hordozni, igenis értéket azzal a tanárral, azzal a tanítóval. Mi is ezt támogatjuk, az első négy osztály helyben maradását, mert talán a gyermeknek a helyben maradás az egyik legfontosabb kérdés, de talán a tanár, a tanító jelenti - majd a végén a középiskolai tanár és a professz or - a versenyképességet.
