Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
954 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Hadd kezdjem azzal, ho gy amikor oktatási törvényről, oktatási kérdésekről van szó, akkor a kormányoldal részéről - és így volt ez a mostani törvény benyújtása során is - folyamatosan elhangzik, hogy milyen gond van a magyar oktatási rendszerrel, és gyakorlatilag azt halljuk fol yamatosan, hogy temetik az oktatási rendszert. Zárójelben jegyzem azt meg, hogy négy évig ez a kormány volt hatalmon, és ha ilyen gondban van az oktatás, akkor azért azt gondolom, a jelenlegi kormánykoalíció is igencsak felelős. Szerintem a kép ennél sokka l árnyaltabb. A magyar közoktatásnak és a magyar felsőoktatásnak is igenis vannak eredményei, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mint ahogy nagyon sok problémával küzd mind a közoktatásunk, mind a felsőoktatásunk. Azonban szerintem legalább akkora p robléma az - és ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi meg a korábbi, tehát az elmúlt négyéves ciklus mindenképpen felelős , hogy folyamatos kiszámíthatatlanság jellemezte az oktatási rendszerünket. Ma a pedagógusaink arra várnak, hogy végre nyugalom és ren d legyen a magyar oktatási rendszerben. Ezt szeretnék elérni. Azon már mindenki túltette magát, hogy anyagilag megbecsüljék őket, szerintem már beletörődött a pedagógusok nagy része, bár jó lenne, ha anyagi értelemben is megbecsülésben részesülnének, de az t szeretnék a magyar pedagógusok, ha nem bűnösöknek tekintenék őket, nem vonnának el tőlük minden jogot, azt szeretnék, ha megbecsült tagjai lennének az oktatási rendszerünknek. Sajnos, sok esetben ez nem látszik. A benyújtott oktatási törvények úgy lettek beharagozva, mint az oktatási reform elengedhetetlen részei, és említettem, hogy arra várnak a pedagógusok, azt gondolom, a hallgatók is, meg a felsőoktatásban részt vevők is, hogy végre egy kis nyugalom álljon be az oktatási rendszerben. A miniszteri meghallgatáson a miniszter úr arra tett ígéretet, hogy most egy kicsit azért nyugalmasabb évek következnek, arra tett ígéretet, hogy egyeztetni fog az érdekelt felekkel, egyeztetni fog a pedagógusszakszervezettel, a hallgatókkal, a Rektori Ko nferenciával, a politikai pártokkal, hogy ha változtatást tervez, akkor széles körű lesz a párbeszéd a változtatások kapcsán. Nos, azt gondolom, hogy ez a közoktatási és felsőoktatási törvény nem meríti ki azt a fogalmat, hogy az egyeztetés megtörtént voln a, látszik, hogy kapkodva, komoly társadalmi egyeztetés nélkül készítette el a kormányzat mind a két törvényjavaslatot. (13.30) A közoktatási törvényben vannak olyan elemek, amelyek a változtatás irányába mozdulnak el. A felsőoktatási törvény módosítása vi szont semmi mást nem jelent, mint a tandíj beszedésének és a középosztály megsarcolásának törvény által történő bevezetését. Nem érezzük azt - és kezdem a közoktatási törvénnyel , hogy mitől lesz ezektől a rendelkezésektől jobb a közoktatási rendszerünk. Hadd kezdjem - nem sok ilyet fogok mondani a szónoklatom során - azokkal a jó kezdeményezésekkel, amelyeket támogatni lehet. Úgy véljük, hogy az angolnyelvoktatás preferálása jó kezdeményezés, valóban, ennek van értelme. Valamint az angol nyelvű felkészít ő évfolyamok lehetőségének megteremtése is jó cselekedet. Én vitatkoznék ellenzéki képviselőtársaimmal abban a kérdésben, hogy ez kötelezővé tenné az angolnyelvoktatást. Szerintem ebben a kérdésben a földön kell járnunk, és tudomásul kell vennünk, hogy ma az angol nyelv nélkül nem lehet boldogulni a világban. Az internetet be lehet kapcsolni: angolul tudunk kommunikálni rajta. Nyilván fontos a többi nyelv ismerete is, erre is majd mindjárt kitérek, de azt gondolom, hogy aki járt külföldön, aki egy külföldi nemzetközi konferenciára elmegy, akár nézzük az Európai Uniót vagy az Európai Tanácsot, ott, azt
