Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
952 Visszautalné k még egyszer, ami a 19. §ban van, az óraszámemelésre, hogy ez bizony jövőre hat óra emelést jelent azoknak a tanároknak, akik itt részt vesznek a munkában. És megint csak iskolavezetőként hadd tegyek egy szubjektív megjegyzést: kedves képviselőtársaim, e bben a nagy patkóban nagyon sokan vannak, akik pedagóguspályán dolgoznak, nem egy esetben vezetőként, ha lehetőségük van önöknek tantárgyfelosztást elkészíteni szabad akaratukból, akkor tegyék a szívükre a kezüket, és mondják, hogy nem a jobb tanárt fogják alkalmazni abban a plusz négy órában, a selejtesre meg legyintenek, hogy örülnek, ha kitölthetik az óraszámát. Tehát ennek az a következménye, hogy bizony, ki fogjuk facsarni azokat az embereket, akik jobb teljesítményt nyújtanak, és ráadásul még elvárjuk tőlük, hogy ehhez jó képet vágjanak. Tehát minden körülmények között valahol a minőségi munka bérben való megjelenése is szükséges, hogy a másik lába legyen ennek a törvénynek. Végezetül a közoktatási törvényről: általában, úgy tűnik, a pedagógust ellenfé lnek, szolgának tekinti a kormányzat, eszköztelenné és kiszolgáltatottá akarja tenni az alacsony bérért foglalkoztatott, többnyire - sajnos ez is megfigyelhető - a női nemhez tartozó jó szándékú tanítókat és tanárokat. Hozzáteszem még, hogy tegnap volt biz ottsági szakaszban egy másik törvény, amellyel mindehhez még asszisztál, hogy megkönnyítse a pedagógusok elbocsátását. (13.20) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány gondolattal akkor áttérnék a felsőoktatási törvény módosítására. Ma már itt elhangz ott, hogy tulajdonképpen mi is ez a törvény, és milyen célokat kíván megvalósítani. Ezt két mondatban nagyon egyszerűen össze lehet foglalni: pénzbehajtás a felsőoktatás résztvevőitől és a felsőoktatási intézmények autonómiájának visszaszorítása. A mostani módosítás az 12. §sal arra tesz kísérletet, hogy ismét helyzetbe hozza a gazdasági tanácsokat. Ha ez a cél, lelkük rajta, csak ezzel a céllal nem tudunk egyetérteni. Álláspontunk szerint ez sérti akár az alkotmányt is, de a józan észnek és az állami fel elősségvállalásnak biztosan ellentmond. Többször elhangzottak itt a gazdasági tanács lehetőségei. Itt azért hadd ismételjem meg szó szerint: a gazdasági tanács a kincstári vagyonnal történő gazdálkodás keretében a felsőoktatási intézmény vagyonkezelésébe a dott állami vagyon elidegenítése, megterhelése kérdésében hoz döntést. Tehát ezek nagyon komoly jogok, amelyet nem tudunk támogatni, még akkor sem, hogy ha az erről szóló döntésről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak elszámolással kell élni 30 napon belül, de magáról a döntésről történő határidők egy kicsit zavarosak. A gazdasági tanács és a szenátus viszonyáról hosszan hallottunk már, tehát arra nem szeretnék kitérni. Ezek azok a főbb tényezők, amelyek miatt ezeket a változtatásokat nem támogatjuk. Ellenben ehhez a témakörhöz javasoljuk az összeférhetetlenségi szabályok megfogalmazását. Ezek közül egy megjegyzésem volna, hogy a konkurens intézmény vezetője ne lehessen az ellenérdekelt intézmény gazdasági tanácsának tagja. Túl azon, hogy nem etikus, noha a pi ac világában látunk erre példát, hogy mit tudom én, a Crysler vesz néhány tized százalékot a General Motors részvényeiből, hogy bizonyos betekintése legyen, de annak jól felfogott érdeke. De akkor, amikor az államnak az a feladata, hogy működtessen és jól működtessen állami felsőoktatási intézményeket, akkor nem lehet, hogy úgy hozza magát hátrányos helyzetbe, hogy közben a konkurens magánegyetem illusztris emberét teszi az állami egyetem gazdasági tanácsának befolyásos helyére. Ez nem tartható hosszú távon , és ezért javasoljuk az idevonatkozó összeférhetetlenség megvalósítását.
