Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
951 Engedjék meg, képviselőtársaim, hiszen a szakképzésben tengetem napjaimat néha, hogy elmondjam, a 16. § (2) bekezdése értelmetl enül hátrányos helyzetbe hoz bizonyos tanulói csoportokat, tovább szűkíti a második szakképzésben való részvétel ingyenességét, ez a jövőben csak az enyhén értelmi fogyatékos tanulókat illeti meg. Minden olyan esetben, amikor valamely törvényben megnyitjuk azt a szakaszt, amely a második szakképzés megszerzésének ingyenességét érinti, nem hagyhatom ki ezt a magas labdát, és nem hagyhatom, hogy ne tegyem szóvá abbéli törekvésemet és abbéli igényemet, hogy ez egy általánosságban megvalósítandó cél lenne. Nem szabadna azt tenni, hogy a kormányzat ilyen szinten spóroljon - ezt annak idején az Orbánkormány bevezette, és aztán eltörlésre került , nem lehet, hogy egy korán meghozott rossz döntés korlátokat szabjon az egyén szakmai és ezzel együtt személyisége fej lődésének. Tehát ezért gondolom én azt, és kihasználva a lehetőséget, hogy most elmondjam, hogy a második szakma általánosságban történő ingyenessége mellett minden esetben szót fogok emelni, hiszen ez az életpályakorrekcióra is alkalmas, és al kalmas az élethosszig tartó tanulás egyes fázisainak megvalósítására. Nem gondolnám, és ne kérdezzék meg, hogy miért nem három, mert azt már valóban túlzónak hiszem, viszont amikor arra gondolunk, hogy egy ember életében átlagosan ötször vált pályát fejlet tebb országokban, akkor nem olyan nagy bűn, ha az állam ehhez még egyszer hozzájárul. A következő a sokak által emlegetett ingyenmunka. Képviselőtársaim, ezt akárhogy szépítjük, ez bizony ingyenmunka, azért, mert nincs ellentételezése, azért, mert munkajog ilag elrendelhető. És azokat az érveket, amelyek a 40 órás munkahétre és annak munkáltató által való kitöltésére irányulnak, igazából megint álságos érvelésnek tartom, mert nem fedi azt a fajta törekvést, azt a fajta igényt, hogy valóban a pedagógusok lete rheltségét változtassuk meg, sőt egyetlen célja van, hogy ezen módon legyenek képesek a pedagógusok elbocsátására. Hallottuk miniszter úrtól az expozéban, hogy a rendszerváltáshoz képest 300 ezerrel kevesebb hallgató van. Ha nagyon hasraütésszerűen szeretn ék erre a megjegyzésre reagálni, akkor azt mondanám, hogy körülbelül ennek a 300 ezerrel kevesebb gyereknek megfelelő feladatellátási növekedés is bejött ez alatt a tizenhat év alatt. Tehát nem szabad csak egyik oldalról nézni a rendszert, nem szabad csak azt feltételezni, hogy igen, csökkent a gyereklétszám, egészen más körülmények között és egészen más struktúrában, egészen más társadalmi elvárások mentén kell ma oktatni a közoktatásban, mint 1989ben. Tessék csak erre visszagondolni, és akkor talán egy k icsit másként látják a létszámcsökkenés problémáját. A másik dolog pedig: ezzel, hogy ingyenmunkára kényszerítjük a pedagógusainkat... - bocsánat, a többes szám első személyt azért használtam, mert én is kénytelen leszek mint egy iskola vezető alkalmazottj a, tehát rá vagyok kényszerítve a kormányzat által, tehát nem érdemes ilyen retorikai vitába most belemenni. Viszont nagyon lényeges az a része a dolognak, amikor e mellé az érvrendszer mellé odatehetjük, az, hogy mennyi lesz ma a hatéves korosztály, ponto sabban az első osztályba belépő korosztály létszáma, már hat éve tudjuk, sőt, tizenkét éve tudjuk, hogy a 6. osztályból kilépőknek mennyi lesz a létszáma. Megint arra kérem önöket, hogy ne utaljanak vissza a korábbi kormányzatokra, de ha e mellé az adat me llé odatesszük, hogy mennyi is a pedagógusképzés időtartama: átlagosan négy év, illetve öt év, hat év. Tehát elegendő idő áll rendelkezésre a demográfiai hullám követésével a pedagógusképzésben és a pedagógusképzés által a rendszerbe belépő létszámszabályo zásra. Nem mondom, hogy ezen a területen is direkt szabályozásra van szükség, de valahol a pedagógusképzésbe is szükséges beavatkozni, és ezáltal a demográfiai hullám követését ily formában is megvalósítani nem ördögtől való dolognak gondolom.
