Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
927 Nos, ez az ellentmondáshalmaz a nulladik évfolyammal kapcsolatosan, az óraszámcsökkenések pontos meghatározásának nélkülözésével, és végü l, de nem utolsósorban nem illeszthető a törvényjavaslathoz Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kampányban tett kijelentése, miszerint a kistelepüléseken meg fogják őrizni a közoktatást. Nem látszik ki a közoktatási törvényből, sőt mi több, pontosan ennek a z ellenkezője vetítődik a törvényjavaslat betűjéből. Mindösszességében megalapozatlannak, előkészítetlennek, felületesnek tartjuk a T/436. számon benyújtott javaslatot, ezért az ellenzéki képviselők ezt nem tudják támogatni, nem tartják vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A rendelkezésre álló idő második felét Mádi László a felsőoktatási törvényjavaslatról szólóan ismerteti. MÁDI LÁSZLÓ , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszé ki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A közgazdasági szakirodalomban a “reform” kifejezésnek elég komoly meghatározása van, ennek nyilvánvalóan nagyon megalapozottnak kell lennie, az é rintettekkel végigtárgyaltnak kell lennie, és hatástanulmányokkal alátámasztottnak kell lennie egyáltalán ahhoz, hogy egy reform sikere biztosítva legyen. Most itt ez a törvényjavaslat, a felsőoktatási törvényjavaslat minden szempontból cáfolata, élő cáfol ata annak, ahogy egy reformot kell csinálni, se nincsen végiggondolva, se nincsenek hatástanulmányok mellékelve, se pedig a szereplőkkel, az érintettekkel nincsen megfelelően végigvitatva. Az érintettek ellenében reformot csinálni, az eleve kudarc a közgaz dasági szakirodalom szerint. Ez a törvényjavaslat nem reform, hanem egy költségvetési restrikcióból táplálkozó és a társadalompolitikai hatásokat végig nem gondoló, csupán egy egyenleget szemlélő elgondolás. A többletbevételeknek - amelyeket alapvetően egy ébként a résztvevőktől, a felsőoktatásban részt vevőktől próbálja meg behajtani - a társadalmi következményeit és azoknak a társadalmi kárait nem méri föl. Ugyanis nemcsak költségvetés van a világon, és nemcsak állam van a világon, hanem van egy nemzet, va n egy társadalom, és ennek a hosszú távú fejlődése és gyarapodása lenne alapvetően a cél, és itt rendkívül komoly károkat okoz ez a törvényjavaslat. A felsőoktatási törvényjavaslat a gazdasági tanácsnak szinte szabad kezet ad, és azt a típusú gyakorlatot, amely eddig az állam részéről megvalósult, alapvetően a vagyonfelélés és az eladósodás vonatkozásában, ennek lehetőségét rátelepíti a felsőoktatási tanintézményekre is. Ez a gazdasági tanács szakmapolitikai kérdésekben is túlterjeszkedhet, ezért komoly sza kmai negatív következményekkel is járhat. Összességében tehát azt kell mondjuk, hogy a tandíj bevezetésével kapcsolatosan a felsőoktatásban részt vevők számára azzal, hogy létbizonytalanságot eredményez, azzal, hogy a gazdálkodás számára egy elvárt bevétel t kényszerít ki, amelyet mindenáron a diákok megsarcolásával tudnak csak elérni, mindezekkel a hatásokkal együtt összességében rendkívül károsnak tartjuk. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen törvényjavaslatnál legalább menet közben vegyék észre azokat a kritikákat, és azokat a véleményeket is fogadják meg, amelyek egyáltalán ezt a törvényjavaslatot a károkozás tekintetében veszteségminimalizálás révén valamelyest jobbá tudják tenni. Ezt várnánk legalábbis minimális feltételként. Köszönöm sz épen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
