Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter, a napirendi pont előadója:
914 megoldások erősítik az intézményi szintű minőségirányítást azzal, hogy a már meglévő minőségirányítási programot kiegészítik a pedagógusmunkakörben foglalkoztatottak teljesítményértékelésének szempontjaival és értékelési rendjével. Új vonás, hogy a nevelőtestület - a szülői szervezettel közösen - évente értékeli az int ézményben folyó munkát. Ennek alapján kell meghatározni a szükséges intézkedéseket a tevékenység javítására. Az értékelés és a javasolt intézkedések nyilvánossága lehetővé teszi, hogy a szülői intézményválasztás tényleges és valós adatokra épüljön, az ágaz ati irányítás körébe tartozó országos mérés és értékelés rendszerét is elmélyíti. Három egymást követő mérési eredmény után a fenntartónak intézkedési tervet kell készíteni, hogy az általa fenntartott iskolákban feltárt hiányosságok okait megismerje, és a megszüntetésükhöz szükséges megoldásokat kidolgozza. Igen tisztelt Országgyűlés! A közoktatási törvény módosításának, a módosítás elkészítésének részletmunkálatai során szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, amely nem lehetett ismeretlen senki előtt, mégis erről így, összefüggéseiben a szakpolitika kevéssé, a kutatók sokkal inkább, a magyar politika pedig szinte semmilyen módon nem szólt. Ez az országunk demográfiai viszonyának összessége, azok a trendek és tendenciák, amelyek Magyarországot az elmúlt negye d évszázadban jellemezték, és amelyek a közoktatás tekintetében nyilván egy meghatározott időre előre láthatók. Nincs értelme, tisztelt hölgyeim és uraim, igen tisztelt ellenzéki és kormánypárti képviselők, számháborút folytatni. Sokkal lényegesebb a trend ről, a tendenciáról beszélni. Arról van szó, ha elfogadják tőlem kiindulási pontként, évszámként a rendszerváltozás tanévét, az 198990es tanévet, és összevetjük az éppen most befejeződött 20052006os tanévvel, azt látjuk, hogy az általános iskoláinkba h ozzávetőlegesen 300 ezerrel kevesebb gyermek, diák jár. És bár vitatkozhatunk különböző adatok révén pluszmínusz 5001000 diákról, de a tény mégiscsak az, hogy nagyságrendileg 300 ezerrel kevesebb az általános iskolás gyermekek száma Magyarországon. És mi vel azok a gyermekek, akik az elkövetkező fél évtizedben, tehát durván 2010ig lesznek általános iskolások, már megszülettek, itt vannak közöttünk, azt is tudjuk, tudhatjuk, hogy a következő meg az azt követő meg a 2009es meg a 2010es tanévben hány által ános iskolásunk lesz Magyarországon. (10.20) Ha ezt megnézzük - és itt ismét nem önmagában a számok világa, hanem a trend, a tendencia az, amely elgondolkodásra kell hogy késztessen minket, és azt gondolom, ennek megfelelően kell a közoktatásról, felsőokta tásról felelősen és érdemi vitát folytatni , akkor azt láthatjuk, hogy 2010ig az általános iskolás korú gyermekek száma ismételten hozzávetőlegesen 7080 ezerrel fog csökkenni. Ha ezt 1990 és 2010 között összehasonlítják, magyarul ezt a 20 évet, akkor bi zony majd’ 400 ezerrel kevesebb lesz 2010re az általános iskolás korú gyermekek száma. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Elég szomorú!) Ha ismét nagyságrendről beszélünk, és ezt összevetjük egy korábbi időszakkal, mondjuk, egy évtizeddel, akkor azt l átjuk, hogy 1980 és 1990 között ugyanezen intézményrendszerben bár csökkent a diákok száma, de a tíz év alatt mintegy 30 ezer diákkal, 30 ezer általános iskolás korú gyermekkel csökkent. 1980 és 1990 között tehát hozzávetőlegesen mínusz 30 ezer, 1990 és 20 10 között - nyilván ez prognosztizált adat - nagyságrendileg pedig mintegy 400 ezerrel, 380 ezer körüli számmal. Ha bővebben belegondolunk, és összefüggéseiben látjuk a rendszert, akkor biztos nem kell önöket meggyőznöm, hogy ez nem önmagában iskolai probl éma, nem önmagában az oktatásügy kérdése. Természetesen az intézményrendszert tekintve elsőként a magyar oktatásügy szembesül ezzel a kérdéssel, kérdéskörrel, de országunk egészének a későbbiekben, ha csak egy kicsit is providens politikát vagyunk képesek folytatni, ezt fölmérni,
