Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 3 (11. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
887 Furcsa az az érvelé s, amely a törvény indoklási részében megjelenik. Két dologra hivatkoznak ott az előterjesztők, amikor a megszűnést indokolják. Az egyik az, hogy ez a közalapítványi forma sokkal inkább a közpénzek elfolyatásának a színtere lett, ami tulajdonképpen egy bei smerés és kritika. A közalapítványokra az jellemző, hogy kuratóriumaikat zömében a kormány választja, illetve a kormány jelöli és a kormány delegálja, tehát ha ott a közpénzek elfolyatásáról volt szó, akkor az a mindenkori kormány felelőssége, hiszen oda a döntéshozók kormányzati hozzájárulással és kormányzati felelősséggel jutottak. A másik furcsa dolog, hogy ezzel tulajdonképpen az Állami Számvevőszék munkáját is kritizálja a kormány, hiszen az Állami Számvevőszék ellenőrzi ezeket a közalapítványokat, az ellenőrzésről beszámol, és nyilvánvalóan jeleznie kell, ha olyan eseményt vagy olyan folyamatokat észlel, amelyek a törvény, melynek alapján a közalapítványok működnek, szellemével, céljaival, szándékaival ellentétesek. Nem szabad abba a hibába esni, mert én nem zárom ki, hogy van olyan közalapítvány, ahol sajnos a felsorolt jelenségek tapasztalhatók vagy tetten érhetők, de ebből nem annak kell következnie, hogy magát az intézményrendszert szüntetjük meg. Ebből egy dolog következhet: az ellenőrzést szigorít ani kell, az alapító sokkal figyelmesebben vizsgálja, hogy az alapítói szándékok érvényesülneke, hogy az oda delegált, az oda jelölt, az oda megválasztott kurátorok valóban az alapító szándékának megfelelően, de tőle elkülönülten dönteneke az összegek, a pénz sorsáról, vagy nem. Egyébként a közalapítványi forma megszüntetése más szempontból is káros, hiszen a demokrácia lehetőségeit szűkíti. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy állami pénzek elosztásába nemcsak az állam mint döntéshozó szólhat bele, han em ennek a felelősségét vagy lehetőségét - furcsa szóval - talán társadalmasítja, hiszen ezekbe a kuratóriumokba a civil szervezetek delegáltjai is bejutnak és bekerülnek, tehát nemcsak a döntéshozó, aki a forrásokat biztosítja, dönthet a pénzek, az alapok felhasználásáról, hanem oda bekerülhetnek más pártok, ellenzéki pártok által delegált vagy jelölt kurátorok, bekerülhetnek civil szervezetek vagy szakmai szervezetek által oda delegált kurátorok. A törvény úgy szól, hogy felmentést ad a megszűnés alól az Országgyűlés által alapított közalapítványok számára, vagy pedig nemzetközi szerződések által alapított közalapítványok működhetnek 2007 után is tovább. Én egy módosító javaslatot nyújtottam be, és nagyon szeretném, ha a kormányoldal - hiszen a döntés rajt uk múlik - ezt befogadná és támogatná. A módosító javaslat lényege az, hogy ne csak a parlament által, az Országgyűlés által alapított közalapítványok legyenek kivételek a megszüntetést illetően, hanem a kormány által alapított közalapítványok is sorolódja nak ebbe a kategóriába, hiszen a kormány mint alapító bármikor dönthet abban a vonatkozásban, hogy kívánjae tovább működtetni az általa létrehozott közalapítványt, vagy sem. Az ilyen egyedi megoldások lehetővé tennék azt, hogy a valóban rosszul működő vag y arra nem méltó működésű közalapítványok megszűnjenek, viszont a sikeres közalapítványok működését továbbra is biztosítaná. Bízom abban, hogy a felsorolt érvek alapján a kormánytöbbség megváltoztatja álláspontját, a szokásokkal (Az elnök a csengő megkocog tatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellentétben egy ellenzéki javaslatot befogad, és ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Két percre megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr. (20.20)
