Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 3 (11. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP):
884 A költségvetési bizottság 2. módosító indítványa mellett érvelnék, bár a módosító indítvány felöleli azt is, amit Halász János önma ga nyújtott be. Már az általános vitában elmondtam, hogy elfogadhatatlan a kormánynak az az érvelése, és megint Halász János képviselőtársamra utalok, amikor a kormány azt mondja, hogy az egész közalapítványi világ úgy, ahogy van, nem váltotta be a hozzá f űzött reményeket, mert ez a világ csak abból él, hogy költségvetési forrásokat igyekszik megszerezni. Biztos, hogy van erre is példa, és ez a kormányt arra serkentette, hogy újragondolja a közalapítványok jogállását. De az a törekvés, amit az eredeti törvé nyi szándék tükrözött, hogy ha nem az Országgyűlés, nem törvény hozta létre a közalapítványt, akkor a többit kisöpörjük, azt gondolom, ez tényleg nem volt egy átgondolt megközelítés. Az, hogy nemzetközi szerződésre is hivatkoztunk, és ez most már a 2. pont ból kikerül, ez érthető, hát nemzetközi szerződés csak akkor kötelez minket, ha az törvénybe van foglalva. Ilyen szempontból fölösleges volt a nemzetközi szerződést említeni. Az általános vitában felhoztam egy olyan közalapítványi példát, amit értékké nt tekintek. Biztos, hogy nagyon sok ilyen van, és sajnáltam volna, ha ez megszűnik, államtitkár úr. Ez egy olyan példa volt, ami arra utalt, hogy nem igaz az az általánosság, hogy mindig csak költségvetési források megszerzésére jönnek létre ezek a közala pítványok. A bajai német iskolai centrumot, ami az egész hazai németség egyik legfontosabb intézménye, sokan alapították, többek között az országos német önkormányzat, Baja városa, az ottani német kisebbségi önkormányzat, és még hirtelen a negyedik szerepl őt el is felejtettem, nincs jelentősége; bocsánat a megyei önkormányzat, tehát a BácsKiskun Megyei Önkormányzat. Az az érték, ami ott, Baján létrejött, nem költségvetési forrásokból jött létre, mert természetesen, amikor ők iskolát, intézményt működtetnek , akkor megkapják az államtól a normatív támogatást, ami tanulónként jár. De az az érték, ami ott létrejött, azért jöhetett létre, mert a további értékek létrehozását is vagyongazdálkodási szerződések szabályozzák, amit német tartomány és német alapítványo k is támogatnak. A német állam, számtalanszor észrevettük, fázik attól, ha állami vagy kimondottan önkormányzati intézményt kellene működtetni, valahogy a közalapítványi forma és annak támogatása számára szimpatikusabb volt. A bajai példát azért mondtam el , mert ha maradt volna az eredeti törvényjavaslat, akkor gyakorlatilag ez alól a jogintézmény alól is kihúztuk volna a működési lehetőséget, ami nyilvánvalóan megnehezítette volna ennek a nagyon jól működő intézménynek az életét. A 2. pont, amire utaltam, változást tükröz, mert egyértelműen rögzíti azt, hogy nemcsak törvény által létrehozott közalapítványok működhetnek tovább, hanem ebbe a körbe, helyesen, beemeli azokat a közalapítványokat is, amelyeket helyi önkormányzatok vagy helyi kisebbségi önkormányz atok hoztak létre. Érvelhetnék a 7. pont mellett is, amit én nyújtottam be egy konkrét közalapítvány kapcsán. Aggályosnak tartom azt, ha sokan hoztak létre egy közalapítványt. A 7. pontban a törvény 1. § (6) bekezdésére utalva olyan közalapítványokat kell magunk előtt látnunk, amelyeknek minisztérium vagy országos hatáskörű szerv az alapítója sokan mások mellett, de most arra is lehetőséget adunk, hogy ha a sok szereplő nem értene egyet a megszüntetésben, a törvény azt mondja, hogy nyilvánvalóan az a minisz térium, amely létrehozta a közalapítványt, a törvény erejénél fogva eljár a bíróság előtt, hogy az megszűnjön. Ezt nem tartom elegáns megoldásnak. Abban az esetben, ha itt más szereplők is vannak, és ez a közalapítvány is olyan, hogy nemcsak állami forráso kat szív le a mindenkori költségvetésből, átgondolnám az ilyen közalapítvány létét. Nem elegáns dolog, hogy valamikor, amikor hittünk a közalapítványokban,
