Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
69 Elnök Ú r! Tisztelt Magyar Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt órákban általánosságban többször, részleteiben kevesebbszer esett szó a, nem kétlem, mindannyiunk számára egyik legfontosabb jelenbeli és jövőbeli kérdésről, a magyar oktatás ügyéről. Azt a szót pedig, hogy kultúra, még nem hallottam az elmúlt órákban, legfeljebb szóösszetételekben. Magát a területet, gondolom, a mindannyiunk számára meghatározóan fontos ügyet nem. Szeretném ezért néhány gondolat erejéig önöket is közös gondolkodásra bírni arról, hogy ne csak általánosságban, megszorításként vagy reformként, hanem egy kicsit mélyebben, talán egyegy múltbeli vagy jövőbeli interpelláció tartalmánál mélyebben is próbáljunk ezzel az üggyel, ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Helyes, aki azt mondja, ho gy ezt a kérdést önmagában vizsgálni nem lehet, azok a demográfiai viszonyok, a magyarságnak és ezen belül az itt élő magyar népnek a demográfiai viszonyai meghatározó jelentőségűek a magyar oktatás ügyében. Nem kételkedve abban, hogy mindannyian tudnak er ről, hiszen gondolom, hogy gyermekeink, unokáink majdani jövője a jelen egyik legfontosabb kérdése, csak feleleveníteni szeretném, hogy 17 évvel a rendszerváltozás után, a 20052006os tanévben valamivel több, mint 300 ezer általános iskolás korú gyermekke l van kevesebb az iskolarendszerünkben, mint a rendszerváltozás tanévében, 19891990ben. És ha ezt még hosszabb perspektívába és nem a politika valamiféle váltógazdaságába helyezzük, és mondjuk, 1980tól vizsgáljuk ezeket a nyilván mindenki számára elfoga dott KSHadatokat, akkor az akkori általános iskolások száma meghaladta az 1 millió 500 ezret, ebben a most még éppen befejeződött tanévben pedig éppen valamivel több mint 820 ezer magyar kisiskolás jár az iskoláinkba. Aki ebben a lényeget, ebben a valóban előttünk álló feladatot nem látja, az, azt gondolom, politikára alkalmatlan. Az, hogy mi a feladat megoldása, erről pedig a Magyar Országgyűlésben valóban tények és érvek felsorakoztatásával vitatkozni, beszélni és természetesen a felelősséget vállalni kö telességünk. Az előbb említett demográfiai tények mellett szeretnék még egy, ezzel párhuzamosan futó tendenciára utalni, amely nem a közoktatásban, hanem a magyar felsőoktatásban és immáron általunk, korábbi képviselők által is elfogadott intézkedés eredmé nye. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Miközben az előbb elmondott időszakban - tekintsük tehát, mondjuk, 1990 és 2006 között - az általános iskolás korúak létszáma és az általános iskolába járók száma 300 ezerrel csökkent, 3,9szeresére emel tük a felsőoktatásban tanuló egyetemi hallgatók létszámát. A felsőoktatási expanzió iránya helyes volt, helyes, mert nemzetközi összehasonlításban, de saját országunk igényei szerint is valamikor, durván egy évtizeddel ezelőtt, de tekintsük kiindulópontnak az előbb említett 1990et, megrázóan alacsony, és még egyszer mondom, nemzetközi összehasonlításban is keserves volt a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszáma. De mintha elvesztettük volna a mértéket, tisztelt hölgyeim és uraim! Mintha egyes konkrét int ézkedésekről szóló viták, egyegy tanév, egyegy oktatáspolitikai intézkedés vagy egyegy miniszter munkájának megítélése nem tette volna számunkra lehetővé, hogy az egész ügyről beszéljünk. (17.40) Ez tehát nem egyik párttal vagy másik párttal szemben meg fogalmazott kritika, hanem inkább arra való felszólítás, hogy próbáljunk az elkövetkezőkben inkább összefüggésekben gondolkodni. Tisztelt Ellenzék és tisztelt Kormánypártok! Évek hosszú sora után az elmúlt évtizedben belelovaltuk magunkat egy olyan verseny be, amely versenynek az eredményét őszintén szólva egyikünk sem mérte föl. Nem mérte föl, mert az történt, hogy teljesítménynek azt tekintettük, aki vagy amely szisztéma még több és még több hallgatót tudott felvenni, következésképpen még több és még több diplomást bocsátottak ki egyetemeink.
