Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
70 A felsőoktatási infrastruktúra gyakorlatilag változatlan maradt egészen az elmúlt évekig, miközben négyszer annyi hallgatónk van ugyanazokban az épületekben. A felsőoktatásban dolgozók, a felsőoktatási oktatók és kutat ók munkájának eredménye, hogy ha egy kicsit szabadabban fogalmazunk, akkor a felsőoktatás színvonala szinten maradt, egyébiránt pedig, ha szigorúbban vizsgáljuk, akkor a magyar felsőoktatás színvonala csökkent, ez kimondható. De ezt nem is lehet csodálni. Csak, igen tisztelt hölgyeim és uraim, nem elég akkor szomorkodni, nem elég akkor fölvetni a problémát, nem elég akkor vészt kiáltani, amikor kiderül, hogy diplomás munkanélküliek magas arányban vannak Magyarországon. Aki csak az outputot, aki csak a kimen etet vizsgálja és látja, ott érez felelősséget, miközben időben nem szól, és nem tesz azért, hogy mi a helyzet a bemenetnél, az, azt gondolom, valóban csak részfelelősséget viselhet. Olyan ez, mint amikor egy órában forognak a fogaskerekek: mindenki meg va n elégedve, mert látja, hogy mozgás van az órán belül, csak éppen a fogaskerekek nem kerülnek egymással kapcsolatba, és aki ránéz az óra számlapjára, az nem látja és nem tudja, hogy mennyi az idő. Hát körülbelül itt tartunk mi most: van fogalmunk a közokta tás állapotáról, van véleményünk a felsőoktatás állapotáról, de minthogy ezek igazából nem kerültek az elmúlt másfél évtizedben az oktatáspolitika szintjén kapcsolatba, ezért ma kevesen, nagyon kevesen tudják megmondani, hogy a magyar oktatásügyben mennyi az idő, márpedig ez meghatározó jelentőségű. Én azt nevezem reformnak, amikor nemcsak az egyes részegységek, hanem az egymásra ható folyamatok, a demográfia és a képzési ráták, diplomások kibocsátása és egyébként az államilag finanszírozott képzésben a köz , a mindannyiunk által összeadott pénzből való finanszírozás belső szerkezetébe is hajlandóak vagyunk beleszólni, és képesek vagyunk döntéseket hozni. Igenis, szükséges a párbeszéd a felsőoktatással, az egyetemekkel, mert az autonómia szabadsága és az átte kinthetetlenség szabadossága között igen jelentős különbség van. Biztos vagyok benne, hogy olyan szakterületeken, ahol nemcsak hogy több hallgatót lehetséges képezni, hanem a későbbiekben ezekre a hallgatókra a felelősségteljes munka vár, ennek érdekében b ele kell szólnunk a felsőoktatási képzés struktúrájába, a felveendő hallgatók összetételének struktúrájába. Ezt reformértékű lépésnek tekintem, hasonlóképpen az infrastruktúra megerősítését. Az, tisztelt hölgyeim és uraim, tűrhetetlen, és a színvonal tarth atatlanságához vezet, hogy miközben a hallgatóság létszáma a négyszeresére emelkedett, ugyanazon infrastrukturális bázison áll a magyar felsőoktatás. Ezért szükségesnek tartom folytatni azokat a lépéseket, amelyeket a magyar felsőoktatás jelentős infrastru kturális megerősítéséért tett a korábbi években Magyar Bálint oktatási miniszter: a dolgokat egységben látni, a közoktatást, szakképzést, felsőoktatást és foglalkoztatáspolitikát együttesen valóban felelősséggel kezelni, és nem csak az egyes részterületeke n örömhírről vagy éppen panaszkodással szót szólni, azt gondolom, hogy a jövőbeli magyar oktatás és magyar kulturális politika egyik meghatározó feladata. Ha az elkövetkező években a magyar parlamentben erről, demográfiáról és képzésről, színvonalról és ös szefüggésekről tud folyni a vita, akkor ez előbbre viheti a magyar oktatásügy színvonalát a gyermekek alapkészségétől a diplomások elhelyezkedéséig. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fideszfrakció. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) :
