Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 27 (9. szám) - Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
629 Nem kell megváltoztatni, a jelenlegi törvény a jelenlegi formájában teljes mértékben alkalmas arra, hogy azokat a konfliktusokat kezelje, amelyeket itt kiemelnek. A kör szűkítése, ami egy másik része ennek az előterjesztésnek, képezheti persze vita tárgyá t, de ebben a törvényben erről esik a legkevesebb szó. Köszönöm szíves figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a vezérszónoki felszólalások következnének, megadom a szót Takács Albertnek, az állampolgári jogok országgyűlési bizto sa helyettesének, aki jelezte felszólalási szándékát. Öné a szó, országgyűlési biztos úr. DR. TAKÁCS ALBERT , az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én mindig tartózkodni szoktam attól, hogy jog alkotási vitában megszólaljak, mert az óhatatlanul valamilyen politikai színezetet ad az ember mondanivalójának. Abban az esetben azonban, hogy úgy érzem, hogy az én munkámat érintő alkotmányos visszásság problémája vetődhet föl, akkor azért mégis ezt a ha llgatási fogadalmat meg szoktam törni. Számomra nem kérdéses, hogy a mentelmi jog - nevezhetjük privilégiumnak, de egy tisztességes privilégium - a képviselőknek, illetőleg a mentelmi jogot élvezőknek a zavartalan munkáját és a függetlenségét hivatott bizt osítani. Éppen ezért azt gondolom, hogy a mentelmi jog tekintélyét elsősorban azoknak kell védeni, őrizni, ha elveszett, visszaállítani, akik ezzel a joggal rosszul élnek, nem biztos, hogy egy szabályozástól ezt el lehet várni. Az indoklás deklarált célja, hogy egységes, áttekinthető szabályok keletkezzenek. Valószínűleg helyes az a törekvés, hogy aki nincsen olyan függetlenségi szükséghelyzetben, mint a parlamenti képviselők, vagy más mentelmi jogot élvezők, azok ezzel a joggal ne rendelkezzenek, tehát azt gondolom, hogy a szűkítés helytálló. Hogy ezáltal a szabályozás, a javaslattal érintett körben a szabályozás egyértelműbbé válte, arra szeretnék egykét illusztrációt mondani. A mentelmi jog körét, számomra úgy tűnik, az új javaslat a büntetőeljárási tör vényben szabályozott kényszerintézkedésekre korlátozza, amelyhez azt a jelzőt fűzi, hogy szabadságelvonással járó kényszerintézkedés. Csakhogy a Be.ben szabadságkorlátozó kényszerintézkedések is vannak, kérdés, hogy ilyen esetben a mentelmi jog fönnálle vagy sem. Az első bekezdésben nem említett esetekben hatósági intézkedéseket lehet tenni. Számomra sokáig úgy tűnt ez a probléma, hogy valójában ez a lex szonda nevű törvényelőterjesztés lesz, ez a szövegezés azonban a rendőrségi törvényben szereplő össze s rendőri intézkedésre kiterjed, tehát nemcsak a közlekedésrendészetire, hanem a gépjárműátvizsgálásra, a ruházatátvizsgálásra, az információkérés céljából való feltartóztatásra, és még lehetne sorolni. Tehát tartalmilag azért itt a mentesség alól kivont ügyek köre szerintem lényegesen tágabb, mint ami a korábbi megszövegezésben volt. És ami az igazán probléma számomra, hogy ez a bizonyos légzésmintavétel és egyéb más hatósági közlekedésrendészeti intézkedés akkor foganatosítható, ha bűncselekmény vagy sza bálysértés gyanúja áll fönn. Tehát az az életszerű eset, hogy este 10 órakor hazafelé közlekedve, szabályosan, bekapcsoltan és nem mobiltelefonálva valakit a rendőr megállít, az e szerint a bekezdés szerint továbbra is tilos. Tehát találomra, szúrópróbasze rűen nem lehet szondáztatni, hiszen a rendőr nem tudja igazolni, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja fönnáll. Az indoklásban az a mondat szerepel, hogy ilyen esetben is
