Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
553 Rögzítve van ugyan, hogy a közalapítvány helyett mi lesz majd a támogatási célú fejezeti kezelési előirányzat - szerintem ezt élő ember nem tudja így megjegyezni , de arra vonatkozóan , hogy a konkrét tevékenységek mennyire tudnak folytatódni, és mennyire van garancia arra nézve, hogy az esetek zömében a szükséges tevékenységek jövője biztosítva legyen, ma még nem tudunk semmit. Ez az egyik ok, ami miatt mi ebben a formában ezt nem tudj uk támogatni. Azt támogatnánk, hogy a kormányzat és különösen a szocialisták elmúlt négyéves tevékenysége alatt borzasztóan felszaporított mindenfajta ilyenamolyan szervezetek között - és az olyan tanácsadók százai, ezrei esetében, akiket a minisztériumok mellett állami pénzből, sok esetben ellenőrizetlenül és kontrollálatlanul alkalmaztak - rendet vágjunk, de erre már eddig is lehetősége lett volna a kormányzó hatalomnak. Lukács Tamás világosan elmondta, a közalapítványok tekintetében a kormánynak vannak eszközei arra vonatkozóan, hogy ami neki nem tetszik és amit nem ítél közhasznúnak, azt ne támogassa, sőt megszüntesse, ezért is érthetetlen, hogy most így en bloc szünteti meg ezt a formát. Igazából tisztázatlan a jövő ezzel kapcsolatosan. Másrészt azt se m tartjuk kizártnak, hogy ennek részben politikai indokai is lehetnek, hiszen, mondjuk, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány vagy a Terror Háza ilyen tevékenységet folytat, és nem tartom kizártnak, hogy a szocialisták ezeknek a szervezeteknek a megsz üntetését ilyen módon kívánják elérni. Miután más formában ezt erőből nem tudták megtenni, most kihasználják a törvényhozó többségüket, és visszaélnek a hatalmukkal, és a nekik nem tetsző dolgokat megszüntetik. Remélem, hogy a liberálisok ebben megakadályo zzák őket, tisztelt Kuncze Gábor, mivel ők úgy gondolják, hogy a nekik nem tetsző dolgoknak is van létjogosultságuk, és nem engedik, hogy a szocialisták a saját politikai szándékukat e tekintetben az országra ráerőltessék. Egy újabb privatizációs hullám in dul el ennek a törvénynek a hatására, amely keretében az Állami Autópálya Kezelő Zrt. és a MÁV Cargo is állami tulajdonba kerülhet közvetett úton és kicsit kontrollálatlanul. Ennek ma még nem tudjuk a jövőjét, mert feltételekkel vannak itt megfogalmazva a dolgok. De az is nagyon izgalmas, hogy most már nem a Magyar Nemzeti Bankba, hanem a Kincstárhoz kerülnek a különböző likvid pénzek az ÁPV Rt. részéről, ami azt a gyanút vagy azt a lehetőséget fogalmazza meg, hogy az államháztartási hiánnyal kapcsolatos fi nanszírozási technikák ilyen módon lesznek kezelve, tehát megint csak nem a parlament által átlátható módon, hanem mindenfajta keresztfinanszírozással és zűrös, tisztázatlan eszközökkel. Az ÁPV Rt. tartaléka és a hozzárendelt vagyona pénzeszközeinek a keze lése is átkerül a Magyar Nemzeti Bankból a Kincstárba. Van egy elgondolás, amely önmagában szimpatikus lenne, nevezetesen, ha a minisztériumok a negyedéves költségvetési beszámolóban nem állnak jól, és jóval túllépik az előirányzataikat, akkor bizonyos elő irányzatok zárolása történik meg. Mi erre tettünk egy indítványt, mely szerint a költségvetési tanács keretében a miniszterek fizetését csökkentettük volna abban az esetben, ha a költségvetési fegyelem tekintetében a törvény adta kötelezettségüket felborít ják és megszegik. Meggyőződésem szerint nemcsak az egyszerű embereket kellene büntetni akkor, ha törvényt sértenek, hanem a minisztereket is, de úgy látom, a szocialisták nem osztják ezt a véleményt. Így megint csak a parlamenti kontroll alól kikerülve van egy olyan tisztázatlan lehetőség, amit a parlament csak utólag, késve lát, és nem kontrollál. Ilyen értelemben a kormányzat szabad kéz politikája még jobban fokozódik és a parlament ellenőrző hatalma - amely a jogállamban alapvető lenne - lényegesen csökk enhet. A negyedik terület a munkaügyi ellenőrzés kérdésköre. Már a bizottsági előadók is utaltak arra, hogy a törvénymódosítás lényegében egy olyan lehetőséget teremt meg, ami arra ösztönzi a munkaügyi felügyelőket, hogy mindenáron büntessenek, mert ők abb an vannak érdekeltté téve.
