Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter:
470 Tehát a gyermekek 40 százaléka nem tudott különbséget tenni a médiából jövő élmény és a valóság élménye között. Ha hozzáteszem azt, hogy a magyar gyermekek szüleikkel együtt naponta körülbelül négy órát néznek televíziót, akkor máris érzem azt, hogy az az erőszakhullám, ami árad a televízióból, ezrekben mérhető az a szám, a gyilkosságok száma, amit egy gyermek felnövekedvén a televízióban végignéz - van, aki 8 ezret, van, aki 13at mond, attól függ, hogy milyen felmérés, de még a kisebb is sok , akkor azt kell mondanunk, hogy a gyermek, aki utánoz, egy olyan világot fog lemásolni, ami aztán a valóságban igen szomorú eredményt hoz. Tegyük hozzá, hogy nem csupán az erőszak, hanem a személyességtől meg fosztott szexuális élmények idő előtt való megjelenése a gyermek szeme előtt, ez is a fejlődése szempontjából káros. Akkor tegyük fel a kérdést, hogy ki a felelős ezért. Magyarországon nem a törvényekkel van baj általában, hanem a törvények betartásával. D e ha a médiatörvényt megnézzük, van javítanivaló ezen a területen. Nagyjából megfelel az uniós irányelveknek az a szabályozás, ami a szülő felelősségét igényli elsősorban a korosztályra és a sugárzás időpontjára vonatkozóan, de ezen a törvényen van mit jav ítani. Az első feladatunk tehát az, a mi felelősségünk, hogy a törvényt megváltoztassuk, és erőt adjunk neki. A második a médiahatóság felelőssége. Ha betartanák a törvényt, akkor a gyerekeink kevésbé sérülnének, mint most. Harmadszor: a műsorkészítők fele lőssége. Nem hiszem, hogy fontosabb lenne a társadalomra tett hatásnál a nézettség szempontja. Ez már társadalometikai kérdés, és itt szerepe van ismét a hatóságnak. Végül a szülők felelősségét is említenünk kell, hiszen a gyermekek sokszor felügyelet nélk ül nézik azokat a műsorokat, amiket nekik egyedül nem lenne szabad. Én egy olyan világról álmodom - és remélem, hogy ebben a kérdésben talán pártoktól függetlenül közös véleményt tudunk formálni, és ez a közös vélemény közös cselekvésre fog irányulni , ah ol a gyermekszobába a televízió és az internet beviszi ennek a minket körülvevő csodálatos világnak a természeti értékeit, az emberi személyben megjelenő értékeket, az emberi alkotások szépségeit, és nem rombolni fog azért, hogy ezzel a nézettséget és a ha sznot növelje. Arra tudom felszólítani a parlament minden pártjának minden képviselőjét, nézzük át a médiatörvény idevágó szabályozását, kívánjuk meg a médiahatóságtól a megfelelő szigort, és a társadalom egészét tereljük afelé, hogy gyermekeinket megvédje ettől a negatív hatástól. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről Petrétei József igazságügyminiszter urat illeti a szó. DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter : Köszönöm a szó t, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Egyet lehet érteni azzal, hogy a médiának a gyermekek tudati, lelki, erkölcsi fejlődésére döntő hatása van. Ahogy képviselő úr említette, természetesen ezt a problémát, amit napirend előtti fö lszólalásában felvetett, több oldalról lehet megközelíteni. Egyetértek azzal a szemlélettel, hogy a vázolt probléma nem pusztán jogalkotási kérdés, de természetesen ebben az ügyben a jogalkotónak is van felelőssége. Egyetértek azzal a felvetéssel is, hogy a médiatörvény ma már nem tölti be kellő hatékonysággal alapvető reguláló funkcióját, ezért ennek a törvénynek a módosítására szükség van. Ez a módosítás napirenden lévő kérdés, az ORTT dolgozik ezen a javaslaton, és természetesen a parlamentben ülő pártok mindegyikének fontos a szerepe abban, hogy olyan törvénymódosítás készüljön, amely sokféle társadalmi igényre, problémára ad megfelelő választ.
