Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
47 kell áldozatot vállalni, ma miért kell megtenni intézkedéseket, holnap hova jutunk, és mi lesz a ciklus végére ennek a következménye. Ennek a csomagnak, amelyet az Országgyűlés ma tárgyal, ennek a csomagnak nem tudju k, hogy mi a következménye, nincs koncepciója, nincsen egy olyan összefogott láncolata, amely alapján el tudja fogadni a középosztály, el tudják fogadni a vállalkozók és a társadalom nagy többsége, hogy miért kell neki az elkövetkező egy évben áldozatot ho zni. Márpedig enélkül nem lehet egy országgal elfogadtatni azokat a lépéseket, hogy három év alatt 2000 milliárd forintos megszorító intézkedési csomagot tesz le a kormány, miközben, tisztelt képviselőtársaim, az előző négy évben több mint 8000 milliárd fo rintot pancsolt el ez a kormányzat: 6000 milliárd volt az államadósság, 1200 milliárd forint privatizációs bevétel volt, és 750 milliárd volt négy évre az az európai uniós fejlesztési keret, amely Magyarországnak rendelkezésre állt. 8000 milliárd forint a saját költségvetési számainkon kívül került felhasználásra, és ez a hároméves megszorító csomag ezzel szemben 2000 milliárdot akar egy nemzet megnyomorításán keresztül elérni. No, ez az, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum, ha jelentős változás nem történik ebben a csomagban, a csomagot amúgy egészében nem fogja tudni támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most pedig a Magyar Demokrata Fórum másik vezé rszónokának, Katona Kálmán képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon! KATONA KÁLMÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány olyan kérdésre térnék vissza, amit a programvitában már elmondtam, akkor csak tarto ttam attól, hogy úgy történik, ahogy történik, de most már sajnos azt kell mondanom, hogy számos rossz érzésem megvalósult. Kezdeném az energiaáremelés kérdésével. Elmondtam sokszor, hogy nagyon nagy tévedés az, ha azt gondolja bárki is, hogy aki keveset fogyaszt, az szegény, aki sokat fogyaszt, az gazdag, aki nagy házban él, az gazdag, aki kis lakásban, az szegény. Nem így van, vannak jómódú egyedül élők és vannak nagycsaládosok, szüleikkel együtt élők, akik kevés jövedelemmel rendelkeznek, de kénytelenek nagy gáz- és villanyszámlát csinálni. Külön szeretném emlékeztetni a képviselő urakat arra, hogy a fogyatékkal élők, akik nem tudnak kimozdulni, akik a napjaikat otthon töltik, azok a nagyfogyasztói körbe tartoznak. Ez a mostani előterjesztés, ami megszül etett, ezt nem veszi figyelembe, fogyasztáshoz teszi a kedvezményeket, és nem tesz mellé egy szociális csomagot. Majd talán jövőre megszületik ez a támogatási rendszer, de aki a jövő évig nem bírja ki, azt bizony már késő lesz megvigasztalni. Tehát kellene mellé egy szociális csomag. A másik elem, amit rendkívüli módon hiányolok, egy markáns energiatakarékossági csomag, terv, legalább egy koncepció. Egy példát elmondok, hátha valakinek megtetszik és megvalósítja: ha a tíz évnél öregebb berendezéseink, gondo ljunk itt a gázcirkóra, fűtőberendezések cseréjét támogatnánk, akkor 3040 százalékot lehetne megtakarítani. Most az emelés éppen 30 százalék. Tehát ha egy ilyen program elindulna, akkor már egy év múlva érezné az a fogyasztó, hogy kevesebbet fogyaszt. Nem tudom, hogy mindenki számára világose, amit mondok: 30 százalék körül van a tíz évnél öregebb berendezések hatásfoka, és amit most lehet vásárolni, azok 70 százalék fölött
