Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
48 vannak, tehát annyival kevesebb energiafogyasztással érik el ugyanazt a hőmérsékle tet a lakásban, nem beszélve arról, hogy ennyivel kevesebb gázt kell importálnunk, ennyivel kevesebbet kell tárolnunk. Tehát erre rá kéne mozdulnunk, mert ebben óriási tartalékok feszülnek. A másik terület a gépjárműadó, illetve a gépjárműilleték kérdéskör e. Részt vettem abban a munkában, amikor azt kifundáltuk, hogy hogyan legyen a súlyadó, hogy miért az önkormányzatoknak fizetik be, mert azokat az utakat terheli, lakóhely szerint lett meghatározva, a nehezebb jármű jobban igénybe veszi az utakat, a könnye bb jármű kevésbé. Most valaki megfordította ezt a dolgot, és azt mondja, hogy a drágább jármű, a nagyobb teljesítményű akkor is fizessen többet, ha könnyebb, nem beszélve a korszerűségről. Mint az előző energiaárügyből is hiányzik egy ökoszemlélet, egy kör nyezetvédelmi szemlélet, itt is hiányzik a törvényből ez az elem, hiszen gondoljunk bele, hogy az öreg járműveket részesítjük kedvezményben, tizenhét évig megy a táblázat, már az is félelmetes, hogy tizenhét évnyi távlatot írunk fel, tehát azt mondjuk, hog y tizenhét évesnél öregebb járműveket is akarunk látni. Amennyire ezek terhelik a környezetet, azt gondolom, senkinek nem kell magyarázni, hogy egy új gépkocsi mennyivel jobb. Az új gépkocsik nyilván kisebb súlyúak is, tehát az utak igénybevétele, terhelés e szempontjából is kedvezőbbek. Tehát nem értem, hogy hova tűnt a szakmaiság emögül. Egy dolgot látok ugyan megjelenni, ez az irigység eleme: irigyeljük, ha szép, nagy teljesítményű, ha fényes az autója, ha új az autója. Vagy mondjuk azt, hogy bevezetjük a vagyonadó egyik finom előlépését, mert ebben vagyoni elem van, hiszen azt mondja, hogy értékesebb az új autó, akkor az fizessen érte többet. Nem hiszem, hogy ez jó irány. Én azt gondolom, hogy azt a két szempontot kell figyelembe venni, hogy mire akarjuk ösztönözni: az egyik, hogy könnyebb járművek járjanak, a másik, hogy korszerűbbek. Ennek a kettőnek nagyon jelentős környezetvédelmi haszna van. Én azt szeretném javasolni, hogy efelé menjünk el a törvény igazgatása során, hiszen végül is ezek a jogszabály ok még nem születtek meg, csak az irányokat szabták ki. Az illeték kérdése: megemeljük a gépkocsi illetékét, kevés a pénz a költségvetésben, talán érthető is lenne. De az, hogy jobban emelem a villamos motorral hajtott járműveknek az illetékét, butaság, ne m kellene megemelni, hiszen arra kéne ösztönözni, főleg Budapesten, de a nagyvárosokban is, hogy a kombinált gépjárművek jelenjenek meg, de különösképpen kívánatos lenne a városi közlekedésben az elektromos motorral meghajtott járműveknek a forgalma. Tehát itt nem kellene az illetéket emelni, hanem azzal kéne ösztönözni, hogy aki teheti, ilyen járművet szerezzen be. Aztán a programban nem találom igazán a közutak rendbetételéről szóló konkrét terveket. Úgy általában megjelenik ez a dolog. Én ezt az alkalmat arra használnám fel, mindenkinek a figyelmét felhívnám, a miniszter úrét különösen, hogy az elmúlt három évben 50 százalékkal megnőtt az úthibákból eredő balesetek száma: 12 százalék volt 2002ben, most 18 százalék. Ez nagyon figyelmeztető. És azt is olva stam, nem a miniszter úr szájából hallva, egy konferencia anyagában, hogy gondolkodnak az utak visszaminősítéséről bizonyos esetekben, amikor nincs pénz a rendbehozatalra. Tudjuk, hogy ezermilliárdról van szó, ez a program ezzel nem foglalkozik, rendkívül súlyos probléma az országnak a közútjainknak a minősége, és ezen belül felhívom a figyelmet az úthibákból eredő balesetek megnövekedésére, ami egy jelentős, erős figyelmeztetés,