Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
41 De idézhetek egy másik gyöngyszemet is, az elvárt adót. A jövőben a cégeknek fizetniük kell a gazdaságilag minimálisan elvárható nyereség utáni társasági adót. A kormány ezt azzal indokolja, hogy jelenleg a vállalkozások egy jelentős része éveke n keresztül veszteségesnek mutatja be magát, és teljesen kivonja cégét a társaságiadófizetési kötelezettség alól. Itt is az a kérdésem: ki fogja ezt eldönteni, és milyen jogorvoslattal lehet majd élni? Halkan kérdezem: ezt, tisztelt kormánypárti képviselő társaim, alkotmányossági szempontból is átgondolták? De lapozhatunk tovább, egy újabb adó lesz az ingatlanadó. Ugyan erről még sokat nem tudunk, bár hallhattunk már 20 millió vagy 30 millió forintos alsó küszöbértékről, de azt, hogy mindez becsült érték al apján meghatározott adóalap vagy eladhatósági ár alapján történike majd vagy másképp, nem tudjuk. Csak reménykedhetünk, hogy itt már nem a máshol polgárjogot nyert saciometria módszereit fogják alkalmazni. Viszont beszéljünk az általános forgalmi adó kedv ezményes, 15 százalékos kulcsának megszüntetéséről, azaz 20 százalékra való emeléséről! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahol, úgy itt aztán valóban utolérhető, hogy ez nem egyforma mértékben érinti a szegényeket és a gazdagokat, az aktívokat és a kisnyugd íjasokat, hiszen már a bizottsági üléseken is szóvá tettük, hogy mindezt úgy javasolja a kormány, hogy közben nem vizsgálta, milyen tehernövekedést jelent ez a lakosságban a kisnyugdíjasoknak és egyáltalán a szegénységben élőknek. Pedig valamennyien tudjuk , hogy e társadalmi rétegek esetében a fogyasztói kosár összetételét az élelmiszerek, az energiaköltségek, általában a háztartás fenntartásának a költségei határozzák meg. Félő, hogy sokaknak arról kell majd dönteniük, hogy fűtenek vagy esznek, megpróbáljá k valahogy átvészelni majd a tél viszontagságait, vagy végleg lecsúsznak, a reménytelenek máris siralmas táborát szélesítve. Útonútfélen hangoztatja a kormány a kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások támogatásának szükségességét, s közben 15 szá zalékról 25 százalékra emelik az egyszerűsített vállalkozói adót. Mit tetszenek gondolni: ezek az intézkedések mennyiben segítik azokat a vállalkozókat, akik leginkább hátrányos helyzetbe kerültek az eladósodottság, a körbetartozás és a felszámolások szemp ontjából? Változnak a járulékfizetési feltételek is. Pontosan ugyanezeknél vajon mit fog ez jelenteni, milyen gondokat, milyen problémákat vet majd fel és hárít a kis jövedelmű családokra? De ugyanezt kérdezhetném a közlekedési, az energia- és gyógyszerártámogatások felülvizsgálatával kapcsolatban is. Ma már tudjuk, hogy az augusztus 1jétől érvényes villamosenergiaáremelés és gázáremelés nemcsak a lakosság terheit fogja megnövelni - természetesen nem ebben a pillanatban, hanem majd valamikor az önkormány zati választások után kézhez kapott számlákban , de óriási kihívást jelent a kisvállalkozások szempontjából is, akik meghatározóan pontosan lakossági energiát használnak föl sok esetben tevékenységük biztosításához. Tessék szíves mondani, az annyira nyoma tékkal aláhúzott versenyfeltételek itt vajon mennyiben teljesülnek? Tisztelettel kérdezem, vajon a vizitdíj és a tandíj kérdéseiben mikor látunk már tisztán. Különféle kormányzati szájakból, illetve kormányzati kiszivárogtatásokból hol ez derül ki, hol ama z. Itt volna az ideje egyenesen, őszintén, hogy ne mondjam: bátran az emberek szemébe mondani az igazságot. Nem nyelvi hókuszpókusz kell, nem utólagos hozzájárulás, hanem őszinte beszéd. Az őszinte beszéd teremtené meg azt a légkört, amelyben a társadalom a nadrágszíjhúzást is jobban el tudná viselni, mint így, elkenve, elfedve. Az önkormányzatok működésének hatékonyabbá tétele ugyancsak hangzatos érv, ám ezzel is vigyáznunk kellene kissé. A központi állam költségvetése könnyen és szívesen takarékoskodik az
