Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
40 lehetővé tesz majd bizonyos közérzetjavító intézkedéseket, azaz a választói a karatnak a befolyásolását. Önök, tisztelt képviselőtársaim, nem erre kaptak felhatalmazást, hiszen a választópolgárok számára önök a választási kampány során ilyen lépéseket, megszorító intézkedéseket még halvány utalás formájában sem vezettek elő. Ezért m ost, amikor a miniszterelnök úr és a frakcióvezető asszony azt mondja, hogy az ellenzék támogatására van szükség a reformok megvalósításához, joggal tételezhetjük föl, hogy itt elsősorban nem az együttműködés igényének a megfogalmazása mondatja mindezt, ha nem a felelősség megosztásáé. De hát, tisztelt képviselőtársaim, a felelősség mindig a mindenkori kormányoké, már csak azért is, mert a lehetséges megszorítások, korrekciók, reformok egy része parlamenti jóváhagyást sem igényel, kormányzati hatáskörben meg valósítható, sőt rendezhető lett volna akár az elmúlt két évben is. Ez tehát egyértelműen az önök felelőssége, ne hárítsák azt ránk! Az ellenzék felelőssége nem abban áll, hogy támogassa a kormány által kezdeményezett intézkedéseket, hanem abban, hogy megv ilágítsa a dolgok hátterét, feltárja a szándékok valódiságát, megmutassa, hogy azok szolgáljáke a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, fékezike a társadalom szétszakadását, segítike a szegénység felszámolását, vagy éppen új feszültségeket gerjesz tve tovább növelik a társadalom megosztottságát, egyszer s mindenkorra bebetonozva a lecsúszott társadalmi rétegeket, a reményteleneket. Nem kell mélyreható közgazdasági szakismeret ahhoz, hogy az Új Egyensúly programja 20062008 nevű dokumentumból megálla píthassuk: a kormány alapvetően a bevételek növelésével és az eltitkolt jövedelmek kifehérítésével akarja egyensúlyba hozni a költségvetést. (15.30) Bár vitathatatlanul van szó a kiadások csökkentéséről is, mégis túlsúlyban a bevételnövelő intézkedések van nak. Tallózzunk egy kicsit közösen a tervezett intézkedéscsomagban! Jövőre az APEH tízezer adózónál rendel el vagyonosodási vizsgálatot, míg korábban, akár ebben az évben is alig pár száz ilyen ellenőrzést végeztek csak. Még szakértői körökben is vita tárg ya volt, hogy az APEHben megvannake mindennek a személyi és anyagi feltételei, s hogy mindezt lehete a társadalmi igazságosságnak megfelelően véghezvinni, egyáltalán a vagyonosodás milyen ismérvek, szempontok figyelembevételével határozható meg egyértel műen és tisztességesen. Közös nevezőre a vitában nem jutottak. Az APEH elnökének tegnap esti tévéinterjújában azonban megérkezett a várva várt megvilágosulás, miszerint az APEHban van annyi felhalmozott szakmai tudás, hogy munkatársaik nyitott szemmel jár va az országot, észrevegyék a vagyonosodást, és fel is tudják azt becsülni. Azaz nem mérni, hanem becsülni, saccolni fogják azt, tisztelt képviselőtársaim. Nem lóg ki itt a lóláb? Vane, lesze garancia arra, hogy mindez ne egyéni haragosok feljelentése va gy, isten ments, politikai leszámolás jegyében történjen? Nagy és nyitott kérdés; úgy hiszem, a következő évek meghozzák erre is a választ. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nem mutatta be ugyan, de állítja, hogy a cégek egy része indokolatlanul nagy házipé nztárösszeget mutat ki papíron, és ezt a pénzt a vállalkozás tagjai többnyire saját célra, személyes jövedelemként használják fel adómentesen. Nem kis vád, amely itt egyértelmű bizonyítás nélkül szerepel. Ezért vezetik be a házipénztáradót. Tisztelettel ké rdezem, kik és hogyan fogják eldönteni azt, hogy mi számít üzletileg indokoltnak. Mi számít üzletileg indokoltnak egy olyan helyzetben, amikor nem egy szolgáltatás, nem egy termék csak készpénz esetében vásárolható meg, egyszerűen átutalással még ma sem tu dnak élni?
