Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
381 É n még egyszer visszakérdezek, képviselőtársam, mert tettem egy javaslatot. Szerintem akkor van értelme folytatni az alkotmányozásról folyó vitát itt a parlamentben vagy a bizottságokban, ha az ellenzék világossá teszi a viszonyát ehhez a vitához, hogy part nere abban, hogy érdemi változásokra az önkormányzati rendszer lényeges elemeit illetően sor kerüljön. (13.30) Kérdezem a Fidesz jelen lévő szakpolitikusát, Kovács Zoltánt, partnere abban, hogy a részletes vita előtt tárgyalóasztalhoz üljenek a parlament i pártok szereplői, hogy igenis nézzük át (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , meg tudunke állapodni vagy sem. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tízperces időkeretben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Talán már lassan tényleg fáradunk ebben a vitában és a vitának ebben a részében. Varju képviselőtársam is elmondta, hogy mennyire egyetért a Boross Péter képviselő úr által elmondott akkal. Ha nagyon jól figyelt volna, akkor lehet, hogy ezt a négy törvényt így megfogja és elviszi, és azt mondja Boross Péternek, hogy bocs, akkor átdolgozzuk az egészet, mert Boross Péter képviselőtársam azt mondta, hogy így ebben a formában nem elfogadha tó. A másik ilyen dolog, ami számomra meglepő volt, hogy az önkormányzatiság decentralizálásáról szól ez a törvény. Az önkormányzatiság decentralizálása bekövetkezett a rendszerváltozáskor, amikor a járási rendszer eltörlésre került, és minden önkormányzat a maga útját próbálta meg járni és kialakítani. Ami nekem kissé furcsa, a miniszter úr is említette a közfeladatok kérdését. Ha azt kívánjuk ezzel megoldani, hogy a közfeladatok különböző szintjei egyszerűsödjenek és az ügyintézések nagy száma csökkenjen, amit az elmúlt tizenhat év folyamán az önkormányzatok számára odatestáltak, források nélkül és eszközök nélkül - erről beszélt Bencsik képviselőtársam is , akkor valóban az ember egy olyan programot várt volna el, amiben hosszú távon lehet látni azt, hog y ezzel a rendszerrel mit tudunk csinálni, melyek azok a közfeladatok, amelyeket adott esetben a szakmai szervezetek minden további nélkül el tudnak látni, hiszen átéltük és megéltük azt az időszakot, hogy szakmai szervezet megkaphat egy feladatot, utána a z önkormányzati rendszerben újból visszavette - fogalmazzunk úgy - maga az önkormányzat. Az egyablakos rendszer kérdése is ilyen volt. Az is egy óriási nagy kérdés volt, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti állapotban voltunk; ki lett hangsúly ozva, hogy Szlovákia, Csehország, Magyarország körülbelül azonos feltételekkel tulajdonképpen nem is lenne jogosult régiók alakítására, hallgatólagosan indult meg egy belső vita, hogy most Magyarországon hány régió kell. Ismerjük mindannyian Baráth Etele v éleményét, aki úgy fogalmazott, hogy háromöt, hét, az már nagyon sok. Önök is emlékeznek rá, ezek a viták végigmentek a parlamenten, és a finanszírozás szempontjából - ha így nézzük - az Európai Unió Magyarország számára azt mondja, hogy Magyarország önma gában egy régió, hisz az Unión belül általában 2,83 millió környékén lehet alakítani egy régiót.
