Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SCHWARTZ BÉLA (MSZP):
300 ugyanis néhány helyi önkormányzati támogatás elszámolhatóságának kérdése, úgy érzem, még megoldatlan. Például jómagam Ajka városát képviselem itt a parlamentben. Ajka városában beruházási támogatást adunk a befizetett építményadó 50 százalékos mértékéig, illetőleg támogatunk minden egyes, munkahelyet létrehozó beruházást 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatással, aminek a révén létrejövő munkahelyet három évig meg kell ő rizni. Szeretném a pénzügyminiszter urat megkérni - a mai ismereteink szerint bizonytalan ennek a támogatásnak az összeszámítása , hogy a Brüsszellel történő tárgyalások alkalmával próbáljon meg érdekeinknek megfelelő döntést elérni, tehát hogy ez a helyi támogatási forma változatlanul fennmaradjon, és kis összegű támogatásként elszámolható legyen. (20.00) A munkahelyteremtéssel kapcsolatban több hozzászólás is elhangzott. Én magam csak kiegészíteném dr. Józsa István képviselőtársam hozzászólását, amikor a fejlesztési adókedvezmény területfejlesztésre gyakorolt kedvező hatásáról beszélt. Itt talán megemlítésre érdemes, hogy a leghátrányosabb - az a bizonyos 48 - kistérségben történő beruházás esetén az üzembe helyezett tárgyi eszközök százszázalékos értékcs ökkenése az üzembe helyezés évében teljes egészében érvényesíthető. Tisztelt Országgyűlés! A vállalkozás folytatásának elve és érdeke jut kifejezésre abban a törekvésben, hogy vajon miért folytatja a vállalkozás a tevékenységét, ha egyébként eredményt nem realizál. Különösen érdekes ez azokra a gazdasági társaságokra, amelyek folyamatosan veszteséget mutatnak ki a könyveikben. A minimális érdekeltségre tekintettel a javaslat bevezeti az elvárt adó fogalmát. Az adó alapja az összes árbevétel 2 százaléka, csö kkentve az eladott áruk beszerzési értékével, ha a társasági adóalap egyébként nem éri el ezt a mértéket. Ez az adó csak látszólag hasonlít az iparűzési adóhoz, azonban amíg ott az anyagköltséggel csökkentett árbevétel az adó alapja, addig itt csak az elad ott áruk beszerzési értékével lehet az árbevételt csökkenteni, és ez képezi az adó alapját. Felvethető szempontnak tartom, egyébként megfontolandónak, hogy ha a társasági adóalapot vélelmezve állapítjuk meg, miért ne lehetne ezt az iparűzési adóra vonatkoz óan is megtenni. Az iparűzési adó várható megszűnéséig még több év is eltelhet, és egyáltalán nem mindegy, hogy az önkormányzatok tudnake addig is többletbevételt realizálni. Talán ösztönözni lehetne az ezzel kapcsolatos kodifikációs munkát. Új adó a T/23 0. szám alatt benyújtott törvényjavaslat, a házipénztári adó. Ma a házipénztárban készpénzben tartott összeg nagyságát semmi sem korlátozza, így a vállalkozások egy része indokolatlanul magas házipénztári összeget mutat ki papíron, amely a valóságban nincs is meg többnyire. Ezt az összeget nemritkán a vállalkozások tagjai saját célra személyes jövedelemként használják adómentesen. A vállalkozások saját átlagos napi készpénzforgalmát jelentősen meghaladó nagyságú pénztár már nem a működéshez szükséges, sokka l inkább a vállalkozás vagyonának, sőt a legtöbb esetben személyes célra felhasznált jövedelemnek tekinthető. A jövedelem adóztatása az egyéni vállalkozás esetében bevált módszerhez hasonlóan történne, ahol az egyéni vállalkozóval a törvény módszere szinte kiveteti a jövedelmet, és az osztalékalapnak megfelelő 25 százalékkal, az afölötti részt pedig 35 százalékkal adóztatja. A jelen törvényjavaslat szerint azonban ennél jóval enyhébb kulcsokkal történik az adóztatás, hisz a napi átlagos készpénzforgalom két szeresét meghaladó állományt csak 20 százalékkal adóztatja. Ezzel a példával szerettem volna rámutatni, hogy milyen lehetőségek vannak még ebben az
