Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - NÉMETH ZSOLT jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
19 az államháztartási egyensúly rövid távú megteremtése önmagában nem reform. Senki nem gondolhatja azt, hogy ha felemeljük az általános forgalmi adót 5 százalékkal, akkor ez reform. Dehogy reform! Senki nem gondolhatja azt, hogy ha bevezetjük a szolidaritási adót, akkor ez reform. Az önmagában nem reform. Itt egymástól teljesen elváló feladatok vannak, tartalmilag is és időtávban és hatásukat tekintve. Van olyan lépéssor - és az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ezeket a lép éseket mondtuk el elsősorban , amelynek elsődleges célja, hogy gyorsan, rövid távon helyreállítsák az államháztartás egyensúlyát annak érdekében, hogy stabil alapot képezzenek egy alapvetően fejlesztésekben önmaga hétköznapi körülményeit megváltoztatni ké pes Magyarország számára; egyensúlyt teremteni, hogy stabil lábakon álljon mindaz a fejlesztési program, az Új Magyarország program, amelyet erre a négy évre Magyarország számára elsősorban is ajánlottunk. A kiigazítás nem reform önmagában, a reform meg ne m kiigazítás. Muszáj azt is elmondanom, hogy van itt némi tévhit. Sokan azt gondolják, hogy ha majd itt lesz reform, ez önmagában hozzá fog járulni az államháztartás egyensúlyi pozíciójának javulásához. Majdnem egészen biztos vagyok benne, hogy ez nem így lesz. Ha az egészségügyben reform lesz - márpedig reform lesz! , ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogunk költeni a közösből az egészségügyre. A kiigazítás ahhoz kell, hogy visszatérjünk az egyensúlyi pályára, a reformok pedig azért kellenek, hogy - egy - ezen a pályán lehessen maradni minden évben, meg minden négy évben, ne puhuljon fel a költségvetés. De ennél van egy fontosabb érv, hogy mindazok a rendszerek, amelyeket működtetünk, az oktatástól az egészségügyig, azok igazságosabban működjenek. Ma az oktatással, az egészségüggyel a legnagyobb problémánk, hogy úgy tűnik, azok tudnak többet kivenni a közösből, akiknek egyébként is több jut, hogy nem tudjuk garantálni az egyenlőség, az azonos hozzáférés lehetőségét és esélyét mindenkinek, és nem egy esetb en az a benyomásunk, hogy itt vannak egyenlők meg egyelőbbek, hogy pazarlóan bánunk a közös pénzünkkel. De azt nem gondolnám, hogy az egészségügyi reform, az oktatási reform, a nyugdíjreform, vagy bármelyik nagy rendszerátalakítás végeredményben a közösbő l kevesebbet fog majd igényelni. Szeretném most mondani, hogy azok, akik azt mondják, hogy egyébként tudják, egyensúlyt kell teremteni, azzal nem tudják megoldani ezt a kihívást, hogy azt mondják, hogy és majd kellenek reformok. Ugyan, dehogy! A reformok n em az egyensúlyteremtés szándékával, hanem a megteremtett egyensúly megőrzésének szándékával is kell hogy bevezetésre kerüljenek, és van ennél egy sokkal fontosabb, nem egyensúlyra vonatkozó céljuk, az tudniillik, hogy legyen egy sokkal igazságosabb egészs égügyünk, egy sokkal inkább a tudás, a műveltségvagyont széjjelosztó oktatási rendszerünk. Erről szólnak a reformok! Ráadásul azt kérdezik a hivatalba lépett kormány első napján: nade, hát hol vannak a reformok, tessék már mondani! Nézzék, kiigazításhoz, őszintén szólva, kis túlzással elegendő egyetlenegy éjszaka, hogy az ember kellő költségvetési lefaragásokra és bevételnövelésre javaslatot tegyen. Egypár hét alatt egészen biztosan szakértőkkel ezt össze lehet rakni. Ez ennek az időszaknak a programja. A reformok fölfogják, fölölelik az egész ciklust, döntően intenzívek lesznek. A 2006 közepétől 2008ig terjedő időszakban nagyon sok átalakítást fogunk elindítani, de ezeket nem szabad összekeverni a rövid távú költségvetési kiigazítás programjával. A fejles ztések, az átfogó beruházások programja pedig 2007től lesz egyre intenzívebb, és eltart a következő évtized közepéig. Így tehát a három különböző programelem, a kiigazítás, a reformok és a fejlesztések programja tartalmában is és időlefutásában is elválik egymástól. Éppen azért ugyanakkor, hogy a
