Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
1388 kormány nyújtja be. De ez a program hitelesen nem valósítható meg csak akkor, ha mondjuk, bírja a Magyar Nemzeti Bank álláspontját, ha bírja az ellenzék álláspontját. Az elle nzék álláspontjára azért is szükség van, mert jól tudjuk, hogy az a konvergenciaprogram, amit ön be fog nyújtani, nagy valószínűséggel legalább két ciklust átölel. Igazán nem hihetünk abban, hogy egy olyan programot tud letenni az asztalra, amely ebben a k ormányzati ciklusban sikerre viszi ezt az ügyet; nagy valószínűséggel a következő parlamentnek is szüksége lesz a bátorságra és az ön által mondott erőfeszítésekre. Szakértők írják le, hogy ezt a konvergenciaprogramot átlátható módon kellene elkészíteni, d e az átláthatóság és a nyitottság eddig nem volt jellemző a kormányra. Miniszterelnök úr, én a kereszténydemokrata frakció nevében is arra biztatom önt, hogy kevesebb legyen a szavakból, és sokkal több legyen a tettekből. Ha mi ezt érzékelni fogjuk, akkor nagyon komolyan fogjuk venni az ön megszólalásait, s akkor együtt tényleg csinálhatunk egy sikeresebb Magyarországot. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó reggelt, Magyarország! Kicsit furcsán hangzik ez így délután, gondolom, hogy este még furcsább lesz. De tulajdonképpen nem is lenne érde mes foglalkozni vele, ha nem hangzik el, hogy itt a programok kavalkádjával kell szembenéznünk - én meg az aláírásgyűjtések kavalkádját érzékelem. Ahányszor választás van, aláírásgyűjtés, nagygyűlés. Új választás, új aláírásgyűjtés. Olimpia, nemzeti konzul táció, nemzeti petíció, most pedig ez az aláírásgyűjtés. (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.) Különösebben nem érdekes a dolog, tisztelt képviselőtársaim, csak a mögötte lévő kiáltvány tartalma miatt, mert az nagyon jól rávilágít arra, hogy valójában miről is folyik ma Magyarországon a politikában a vita. A vita arról folyik, hogy csináljunke valamit, vagy pedig ne csináljunk semmit. A konzervatív ellenzék azt az álláspontot képviseli, hogy ne csináljunk semmit. Még ez se lenne olyan nagy baj, hiszen most történetesen nem lévén cselekvési helyzetben, ezzel el lehet lenni akár négy évig is, ugyanakkor viszont ezt tenni a rendszerváltásra hivatkozva, a rendszerváltásra hivatkozva érvelni amellett, hogy ne változtassuk meg a rendszereket, hát ez az, amive l nekem vitám van, és lényegében ez az, tisztelt képviselőtársaim, amiről ma a politikában a vita folyik. Mert annak idején - ha rendszerváltás - egyetértettünk abban, hogy egy szabadságra, demokráciára, a gazdaságban pedig a piacgazdaságra épülő rendszert akarunk kialakítani. S az elmúlt tizenhat év során - lehet mondani, hogy közösen - nagyon sokat tettünk ezen célok elérése érdekében. Először megváltoztattuk a politikai rendszert, aztán kialakítottuk ennek intézményrendszerét, aztán megcsináltuk a gazdas ági rendszerváltást, ennek köszönhető, hogy a magángazdaság ma már nagyon erős, és tulajdonképpen sikeresen működik. Egyetlen olyan terület van, ahol a politikának igazából nem volt ereje, bátorsága, elképzelése a rendszerváltás következetes végigviteléhez : ott, ahol az állam tevékenykedik. Ezért van az, hogy vitatkozunk állandóan arról, hogyan alakítsuk át az oktatást; ezért van az, hogy vitatkozunk arról, mit kezdjünk a szocializmusból lényegében változatlanul itt hagyott magyar egészségüggyel; ezért van az, hogy vitatkozunk arról, hogy mit csináljunk a közigazgatási rendszerünkkel és persze az általunk kialakított önkormányzati igazgatással.
