Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1389 Az egy nagyon értelmes vita lehetne, ha arról szólnának a politikai viták, hogy mik az elképzelések, mit csináljunk . Ugyanakkor viszont itt a parlamentben azt kell tapasztalnom, hogy a múlt héten le lett szavazva az önkormányzati reform, az az önkormányzati reform, amelynek egyes elemei az önök programjaiban egyébként megtalálhatók; le lesznek szavazva önök által azok a különböző változtatási szándékok, amelyek mindmind azt a célt szolgálják, hogy egy adott területen, ahol az államnak egyébként valóban feladatai vannak, alakítsunk ki hatékonyabban, jobban működő rendszereket, amelyek jobb színvonalú szolgáltatást nyújt anak a polgárok számára - ezeket sem fogják önök támogatni. Egyszerűen nincs más, mint mindenütt keresztbe tenni, keresztbe tenni, keresztbe tenni, hátha rosszabb lesz, hátha az, hogy meg lehet akasztani a változtatási szándékokat, végül összeomló rendszer eket hoz maga után, és aztán ezeknek az összeomló rendszereknek a hullámán lehet olyan politikai tőkét kovácsolni - persze rövid távon , ami végül is az annyira áhított hatalom megragadásához vezethet. Tisztelt képviselőtársaim, ez az igazi kérdés ma a ma gyar politikában, és ha arról szólnának a viták, hogy az adott területen mit csináljunk annak érdekében, hogy az jobb legyen, jobban működjön, akkor a parlament valóban ellátná a feladatait. Sajnos nem ez történik, és valójában ez az oka annak, hogy a poli tika mostanra már tényleg - ki lehet mondani - fékezi az ország előrelépését, fékezi azt, hogy az Európai Unióhoz felzárkózó sikeres országot teremtsünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ebben a ciklusban, illetve a most lezáran dó ülésszakban elég sok mindent tettünk annak érdekében, hogy az országot tényleg elindítsuk egy fejlődő pályán. Abban bízom, hogy ősszel ide visszatérve közösen tudunk tenni ugyanennek érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon .) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Soha nem ringattam magam abban az illúzióban, hogy az emberek a metrón egymás kezéből tépik ki a pártprogramokat, de úgy gondoltam, ahogy a nők is egymásnak öltöznek, a politikusok legalább egymás programjait néha elolvassák. Úgy látszik, nem így történt, ezért most meg kell ismé telnem, hogy az Új Magyarország program nem frissen előkapott új program, ezt a címet viselte a Magyar Szocialista Párt választás előtti fejlesztési programja, az, amit önök halálra szidtak. Őszintén szólva már akkor is sejtettem, hogy nem olvasták el, de azt reméltem, hogy legalább a címéig eljutottak, de ezek szerint a címe sem ismerős. Most a fejlesztések Új Magyarországának programját szeretnénk a parlamentben reformtörvények során át megvalósítani, miután stabil költségvetési alapot próbáltunk hozzá te remteni az egyensúlyprogrammal. Hogy könnyebb lett volnae rögtön a szép jövővel, a fejlesztésekkel kezdeni? Hát persze, hogy könnyebb lett volna. És könnyebb lenne most is egyáltalán semmit sem csinálni, csak eszünk nélkül kampányolni, mint ahogy egyesek teszik. De most nem az a kérdés, hogy mi könnyebb a pártoknak, mi könnyebb nekünk, hanem az a kérdés, hogy mi jobb az országnak. Ez a kétféle politikai magatartás egyébként végigkíséri a magyar parlamentarizmus egész történetét. Már a XIX. században az iro dalomban és még a vicclapokban is föltűnt Mokány Berci figurája, aki igazából csak a kampányban érezte elemében magát, aki a józan érvekkel szemben mindig csak a mokánykodó nemeket tudta hangoztatni, a haladással szemben a makacs maradiságot, a valódi elem zéssel szemben a nagyotmondást. A populista politikus magyar ősképe volt ő,
