Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
1384 kényelmetlen, vagy akkor is, ha ezeknek egyikemásika - mi tagadás - átmenetileg talán fájni is fog. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) De tudjuk, hogy Magyarország, a jövőnk, gyermekeink jövője ezeken a változásokon múlik. Egy jobb országért, e zért a tehetséges hazáért és gyermekeinkért tesszük mindezt. Ebben várjuk, ebben hívjuk Magyarországot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. A frakciók részéről elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, ötperces időkeretben. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtár saim! Az már csak igaz, amit ön itt mondott nekünk, miszerint kicsinyes vitákra nem fogja fecsérelni az idejét, miniszterelnök úr, merthogy a helyzet az, hogy 149:3, ez ugye, elég nagy zakó. 149:3 között a különbség 146. Önök 146 nemet mondtak a Fidesz elm últ időszakban beterjesztett törvényjavaslataira. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Kuncze Gábor: Olvastad őket?) Látja, hogy a frakciója él! Tehát az a némaság és az az ámulat, ami az ön beszédét kísérte, nem abból adódott, hogy nincsenek itt. Föl lehet őket rázni, és tudnak ők egyébként élni is. (Taps és derültség az ellenzéki padsorokban.) Csak valószínűleg nem értették szegények, hogy ön mit akart mondani (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Magadból indulsz ki!) , mert egy kicsit az volt az érzés, ahogy így elkezdtük egy kis Kárpátmedencei kitekintéssel, hogy aztán eljussunk ötven év időtávlatában előre is, vissza is, mozogjunk egy kicsit az egészségügynél, jussunk előrébb az oktatás területén is, a felzárkózás területén is , hogy nem tudta eldönteni egy óráig, hogy miről fog beszélni. Esély egy jobb országnak. Esély valóban kellene egy jobb országnak, miniszterelnök úr, de arra nem az a megoldás, hogy azt mondjuk, hogy nem fecséreljük kicsinyes vitákra az időt. Ez nem időfec sérlés. A viták az ellenzékkel nem időfecsérlés. Mindannyian magyarok vagyunk, mindannyian egy jobb Magyarországot szeretnénk, mindannyian azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb megoldást tudjuk megtalálni, miniszterelnök úr, még akkor is, ha az államtitkár ának adott közleményre inkább figyel, mint énrám. Az a helyzet, és ez a demokrácia egyik alapvetése - csak azért mondom, mert ön állandóan demokráciával példálózik , hogy meg kell hallgatnunk egymást, vitatkoznunk kell, mert a demokrácia alapja az a felté telezés, hogy úgy gondoljuk, hogy az egymással ütköző nézetekből alakul ki a közjó. Vagyis én arra bátorítanám, ha megengedi, hogy fecsérelje az idejét jövőre is az esetleg ön számára kicsinyesnek tűnő vitákra, merthogy ezek nem biztos, hogy mindenki számá ra kicsinyes viták. Számunkra például nem kicsinyes viták. Számunkra például kimondottan érdekes az a kijelentése, hogy most ismét egy új programmal fog előállni. Volt az Erős köztársaság, sikeres Magyarország, a Magyar Szocialista Párt választási programj a. Volt egy Új Magyarország program, amit ön időnként választási programnak nevez, mások időnként második nemzeti fejlesztési tervnek nevezik. Volt a Siker és szolidaritás, amit kormányprogramnak nevezett, majd volt az Új Egyensúly program, amire azt mondt a, hogy most ez a konszolidáció programja; és aztán az ön által kinevezett egyik ember - aki az uniós forrásokra fog felügyelni, bár ez sem biztos, ugye, mert ezt sem tudjuk pontosan; az biztos, hogy
