Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztár adóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról... - BÓKAY ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
132 borítékolhatóan vissza fogja vetni az adózási hajlandóságot, mert az evások joggal érzik majd becsapva magukat. Meg kell kérdeznem, mekkora bevételcsökkenéssel számolnak önök az adóemelés következtében. És azt is megvizsgáltáke, hány evás cég húzza majd le a rolót az emelés miatt, és száll majd ki az adófizetők köréből? Sőt hányan lesznek esetleg emiatt munkanélküliek, pluszterhet róva a költségvetésre, mint ahogy Kovács képviselőtársam is említette az imént? Emlékezzünk! A Hornkormánynak az a döntése, amellyel a társasági adót a felére redukálta, többszörös adóbevételemelkedést hozott a költségvetésnek. Amikor a mi javaslatunk az adócsökkentés, az miért nem elfogadható önöknek? Mélyen erkölcstelennek ítélem meg, hogy éppen ez a kormány, amel y fél évvel ezelőtt még arra volt büszke, hogy a 25 százalékos fogyasztási adót 20 százalékra csökkentette, most felemeli a 15 százalékos áfát 20 százalékra. Ezzel egyazon adó alá kerül a 30 milliós Mercedes és a fél kiló kenyér, ugyanakkora adóteherrel sú jtják a napról napra élő egyszerű embert, mint a milliárdost. Kérem az MSZPSZDSZ koalíciót, ne lépjen arra az útra, mint a nagybirtokosok érdekeit védő állam a Gömböskormány idején, amikor a világválságból kivezető út gyanánt kimeríthetetlen fantáziával alkották meg azokat az adózási módokat, amelyek révén a szegény parasztok és munkások adóterhei emelkedtek, míg a nagybirtokosokéi és a gyáriparosokéi csökkentek. Ez vállalhatatlan. Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid kitérőt tegyek. A kormányzati kiadások csökkentésének ígéretével bizonyára lehet népszerűséget növelni, de nem korrekt úgy okoskodni, hogy az állami kiadásokat érdemes mindenáron megtakarítani. Az államnak kötelességei vannak a kultúra, az oktatás és a művészeti élet fenntartásában és fejleszt ésében. Ijedten hallgatjuk művésztársaimmal a különféle privatizációs terveket, amelyek már a kormányzat nagy értékű belvárosi épületeit is dobra akarják verni. Reméljük, nem tervezik a színházak, múzeumok eladását is. Mert ha egy kormányzatnak az a kaland os ötlete támad, hogy új kormányzati negyedet hoznak létre magántőkéből, akkor mi kénytelenek vagyunk azon aggódni, nem kerüle sorra holnap, mondjuk, az Operaház vagy a Nemzeti Múzeum. (Babák Mihály: Nem rossz ötlet.) Tisztelt Ház! Végigolvasva a kormány országépítő programját, amelyben a kultúrának kettő oldalt szánt, ami az egész szándéknyilatkozatnak, mert másnak nemigen nevezhető, csupán 22,5 százaléka, nem lettem felhőtlenül boldog. Aztán olvasva a mai vitaanyagot és benne az adókedvezmények megnyirb álását, megszüntetését, az a kérdésem, vajon segítie ez vagy gátolja a magántőke bevonását a kultúrába. Nem fogják ezek a változtatások elriasztani, lenullázni a magánmecenatúrát? Hoztam egy szemléltető eszközt önöknek. (Felmutatja.) Ez itt a New Yorki M etropolitan operaház műsorfüzete, amelyben 12 oldalon keresztül sorjáznak a támogatók. (Dr. Veres János: Ott van pénz.) Igen, tessék idenézni, 12 oldalon, ilyen apró kolumnákba szedve. Lám, vannak olyan országok, ahol megtalálták a módját annak, hogyan ösz tönözzék a cégeket, alapítványokat és jómódú magánszemélyeket a kultúra támogatására. Kérem, higgyék el, a kultúra érzékeny és értékteremtő ötlet. Ha adórendszerünkbe nem építjük be a kultúra kiemelt támogatásának lehetőségét, a jövőnket pusztítjuk, és nem holmi ködös jövőnket, hanem a holnapot. A kultúra sorvasztása egykét éven belül érezhető a társadalmi működés zavaraiban, elég csak körülnézni a mai világunkban. Hermann Hesse azt mondta: a kultúra minden kifejeződési formája végső soron morált jelent, a z emberi viselkedés kifejezővé sűrűsödött mintaképét. Az Új Egyensúly programja végső soron immorális, erkölcstelen, mert pusztítja a kultúrát, azaz emberi viszonyainkat. Ellentétes azzal, amiért az állampolgárok az államot létrehozták, és adóikkal fenntar tják. (Babák Mihály: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
