Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
1287 kértem az Idősügyi Tanácsot, hogy szakértőikkel a fejlesztési programokban , valamint a nyugdíjrendszer szükségszerű átalakításában, mindabban, ami stabilabbá, kiszámíthatóvá és az aktív korosztályok számára beláthatóvá teszi ezt a nyugdíjrendszert, működjenek közre. Ott, az Idősügyi Tanács ülésén is megkaptuk ehhez a támogatást, itt is képviselő úron keresztül, a nyilvánosság ezen fórumán keresztül is szeretnék köszönetet mondani az aktív és konstruktív hozzáállásukért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Ké pviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szijjártó Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Az elfelejtett nemzedék” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (Szijjártó Péter mikrofonja nem működik. ) A kártyáját legyen olyan kedves az olvasóba helyezni, képviselő úr! (Szijjártó Péter: Benne van. - Zaj.) Nincs fordítva, képviselő úr? (Szijjártó Péter: Nincs. - Zaj.) Arra kérem képviselőtársaimat, hogy messzemenő következtetéseket azért ne vonjanak le abból, hogy a képviselő úr mikrofonja nem működik. (Szijjártó Péter elé hordozható mikrofont tesznek.) Öné a szó. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Négy év szocialista korm ányzás alatt pontosan ötször hallhattuk, hogy az adott esztendő végére lesz ifjúságról szóló törvény, ezt hallhattuk 2002től egészen 2006ig. Aztán persze nem lett ifjúsági törvény egyik esztendőben sem, és az idei évben is csökkenni látszik ennek esélye. Az ifjúsági törvény tehát nagyjából arra a sorsa jutott, mint az ingyenes jogosítvány, a tízezer új kollégiumi férőhely vagy az ingyenes utazás az iskola és az otthon között; magyarul: nem lett. Sőt, aztán idén már odáig jutottunk, hogy a kormány, szakítv a az eddigi parlamenti szokásokkal, nem terjesztette be a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentést az Országgyűlés elé. Persze, azon kevésbé csodálkozunk, hogy önök most és itt nem kívánnak beszámolni a magyar ifjúság helyzetéről, mert akkor biz ony be kellene ismerni, hogy nagyon régen nem tapasztalt magasságba, azaz 20 százalékra nőtt a pályakezdőmunkanélküliség, vagyis ma minden ötödik, tanulmányait befejezett fiatalnak, legyen kőműves, orvos, lakatos vagy közgazdász, nincs munkahelye, és az i skola utáni életét munkanélküliként kell megkezdenie. Aztán meg kellene magyarázniuk azt is, hogy miért verték szét az otthonteremtési támogatás rendszerét, hiszen a kamatplafon eltörlése, az adókedvezmény és a felvehető összeg csökkentése következtében 20 05ben csaknem 90 ezerrel csökkent a kedvezményes kamatozású lakáshitelszerződések száma, azaz ennyivel kevesebb fiatal család tudta megteremteni az önálló életkezdés ezen alapvető feltételét. Aztán számot kellett volna vetni persze azzal is, hogy dupla c saládi pótlékot ígértek, és szimpla átverés lett az eredmény. A gyermekek után járó adókedvezmény, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás vagy a 13. havi családi pótlék csupán szép emlékek maradtak mára. De az igazi feketeleves, tisztelt képviselőtársaim, a választás után jött a fiataloknak. A kampányban a szocialista képviselőtársaink mindvégig személyes támadásként élték meg, amikor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ők bizony a tandíj bevezetésére készülnek. Ők, önök akkor ezt határozottan kikérték magukna k. Most pedig, néhány héttel később nem átallnak bocsánatkérés nélkül a fiatalok elé állni, és elmondani, hogy Magyarországon igenis lesz tandíj. Kevés kivételtől eltekintve innentől kezdve éves szinten 105 ezer forintot kell majd fizetnie minden, államila g támogatott képzésben részt vevő fiatalnak. Ráadásul a szabályozás ravaszsága miatt,
