Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
1288 mivel önök bevételi kényszert raktak az egyetemek nyakába, sőt megengedik azt is, hogy 50 százalékkal magasabb mértékben állapítsák meg a tandíjat, ez a tandíj bizony jóv al a 105 ezer forint feletti szinten fog majd beállni. Ráadásul a miniszterelnök úr itt a parlamentben az elmúlt héten azt mondta, hogy mindezt az igazságosság jegyében teszik. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig az összes felsőoktatási hallgató fele ingyenes en tanulhatott. Jövőre már maximum 15 százalékuk mondhatja el mindezt magáról. Ez volna az igazságos? Tisztelt Képviselőtársaim! A Fiatal Baloldal vezetői nem is olyan régen megígérték, sőt a Fidelitas elnökségének írott levelükben írásba adták, hogy nem f ogják támogatni azt a tandíjbevezetést itt a parlamentben, amely már a képzési idő alatt komoly anyagi terheket ró a hallgatókra. Kedves fiatal barátaink, eljött hát az igazság, és eljött a bátorság próbája: lehet nemmel szavazni a tandíj bevezetésére. (13 .40) Tisztelt Országgyűlés! A kormány tehát nem terjesztette elénk a fiatalok helyzetéről szóló jelentést. Kicsit déjŕ vu érzésünk van, mert már volt egyszer olyan, néhány hetehónapja, amikor Gyurcsány Ferenc kormánya eltitkolta az igazságot Magyarország elől. Csakhogy akkor annak nagyon magas lett az ára: pénzügyi válság és a forint mélyrepülése. Persze a hatalom megtartása érdekében semmi nem volt drága. Sőt most már azt is tudjuk, elnézve az önök fiatalokhoz való hozzáállását, hogy miniszterelnök úr köz elmúltban megtett nyilatkozata nem volt véletlen, amikor azt mondta, hogy az ország legnagyobb tehertétele az, hogy a magyar fiatalok itt, Magyarországon kívánnak érvényesülni, és nem külföldön kívánják megtenni mindezt. Nos, miniszterelnök úr, bár ön nem vette a bátorságot ahhoz, hogy itt napirend előtt úgy szóljon, hogy arra reagálni lehessen, annyit azért elmondanék önnek: lehet, hogy rossz hír, de a magyar fiatalok itt, Magyarországon kívánnak érvényesülni. És ahogy ön átvágta őket, a fiatalok ugyanúgy vágják mától a centit. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A kormány részéről megadom a szót Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó. KISS PÉTER szociális és munkaü gyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Szíves figyelmébe ajánlom azt a bölcsességet az állásfoglalásai megfogalmazásában, mint amit az előbb a nyugdíjasok képviselői részéről hallottunk. Tudom, hogy ennek ideje még nem jött e l, de mégis ajánlom figyelmébe, hogy legyen képes értékelni azokat a változásokat, amelyek, azt hiszem, a legnagyobb esélyt éppen a fiatal korosztályok számára jelentik. Azt az útválasztást, ami Magyarország számára hozhatja előre a jövőt, éppen az európai tagságunk által, a fejlesztések által. Talán jobban járnánk, ha ebből az aspektusból tekintenénk mindazokra az intézkedésekre, amelyek mögöttünk vannak, és amelyeket most letett az asztalra a kormány. Jelzem, egy: az ifjúsági törvényt az előző ciklusban b enyújtotta a kormány, az most azért nincs napirenden, mert minden kormányváltáskor az a szokás, ön is tudja, hogy a nem tárgyalt törvényeket visszavonják, és új formában beterjesztik a Házhoz. Erre készülünk. Kettő: ami igazán é rinti a fiatalok helyzetét, a fiatal családalapítók helyzetét, az a szociális szférában a megváltozott támogatások. Duplájára nőtt a lakástámogatások körében a szocpol. Kialakult a Fészekrakóprogram, amely valóban, önökkel ellentétben nem azokat támogatja , akik befektetési céllal vásárolnának lakást, hanem azokat, akik az első lakást akarják a családjuknak
